Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom - Egy regénylakás könyvei Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

Lisa Kleypas: Légy az őrangyalom

Írta: Gretty | 2011. november 8., kedd | 08:30

Fülszöveg: Egy gyilkossági kísérletet követően gyönyörű fiatal nőt fognak ki a jéghideg Temzéből. Csodával határos módon életben marad, bár minden emlékét elveszíti. Ő Vivien Duvall, London legexkluzívabb kurtizánja. Az eset felderítését a legendás nyomozóra, Grant Morganra bízzák, aki azonnal házába fogadja a zavarodott Vivient. A szerelmet hírből sem ismerő Grant személyes bosszúra készül a rossz hírét keltő kurtizán ellen, miközben látszólag London legfelsőbb köreiben nyomoz a tettes után. Idővel azonban a bosszú szenvedélybe, az érzéki vágy szerelembe csap át, miközben Vivien feltáruló múltja is meglepő fordulatokat tartogat...

Eredeti cím: Someone to Watch Over Me

A kezembe akadt, mert…
először a Lady Sophia akadt kezembe, amolyan véletlen-hirtelen, s mikor megtudtam, hogy egy trilógia része, már fel is került a többi kötet a radaromra. Szerencsémre az Ulpius-Ház nem fukarkodik az akciókban, így már csak a Mindenem a tiédre kell odafigyelnem.

Közös történetünk:
Szóval Lady Sophia és természetesen Ross Cannon könnyed szórakozást nyújtott, így gyakorlatilag elvárás nélkül kezdtem bele a sorozat első részébe is. Illetve annyi elvárás volt csupán, hogy ugyanezt az érzést kapjam.

Ehelyett olyat tett a könyv, amiért érdemes lenne önmagam számára bevezetni az elvárás nélküliséget, mert szinte hozzáragadt a kezemhez a könyv, és ez ugyebár mindig jó érzés. :)

Épp egy kisebb olvasói válság kellős közepén voltam, mikor elkezdtem olvasni. Fanyalogtam erre is csöppet, de mivel nem akartam megadni magam ennek az érzésnek, végül elnyertem jutalmamat.

Kleypas ezen könyvében az tetszett igazán, hogy a történelmi romantikus kliséket és az sikamlósabb jeleneteket könnyed módon elegyítette a finomabb, néhol játékos szóhasználattal (ha ez a fordító „bűne”, akkor isten áldja érte!). A fülledt erotika nem csúszott bele a túlzó trágárkodásba, hanem megmaradt kellemesen bájosnak. Tehát a stílust végig nagyon élveztem, egyetlen egy szó mellett azonban nem tudtam elmenni, pedig én nem is szoktam kiélezve figyelni az ilyesmit. A 122. oldalon található lögykölte szó még most is irritál, pedig már becsuktam a könyvet egy ideje.

A történetről nehéz olyat írni, amit a fülszöveg ne mondott volna már el, nem túl nyakatekert, én mégis szerettem. Kaptam némi brazil szappanoperára hajazó emlékezet kiesést, ebből kifolyólag nyomozást, ami persze egy krimihez képest roppant kiszámítható, de én mégis örültem neki, mert a keményvonalas nyomozós könyveket én ugyebár nem olvasom. Így tehát a Légy az őrangyalom nekem egy sok az egyben kötet lett, amiért igazán hálás vagyok. Mert ha az ember nem is tudja, hogy mit akar olvasni igazán, akkor az ember jobbat nem is választhatna, mint egy olyat, amiben minden van egy kicsit.

Grant Morgan karaktere, a hánytatott gyermekkorral, a marcona jelennel, az enyhe flegmasággal nekem nagyon tetszett. Igaz, már akkor felkeltette az égimeszelő nyomozó az érdeklődésemet, mikor a második kötetben szerepelt néha. Nem is okozott csalódást.
Hepplewhite székek

Ahogy a női szereplők sem. Akár Victoriát, akár Vivient nézem, mindkettő szimpatikus lett. Victoria ugyebár egyértelműen a könyvmolysága miatt, Vivien meg azért, mert nem sopánkodik az élete miatt, hogy jajjistenem-milyenrossznő-vagyokisén, hanem vállalja azt, amivé lett. No persze nem őt akarnám a főhős mellé, de értékeltem, mint karaktert.

Összességében tehát elmondhatom, hogy nagyon tetszett Grant története. Az írónak/fordítónak hála újra felfedeztem szavakat, kifejezéseket és tanultam némi bútortörténetet. Ha valamit fel tudok hozni a könyv ellen az a karóba húzós hasonlat – nekem azért szerelmi együttléthez az a hasonlat kissé erős – és úgy eleve nehezményezem a sorozatnál, hogy a jó Linley doktor nem kap saját kötetet. Úgy gondolom, hogy ő is „megérné a pénzét”! :)

Kiadó: Ulpius-Ház

Borító: szép ruha, mesés ékszer, bár az én lányságomnak kicsit mély a dekoltázs. :)

Kedvenc karakter: hát persze, hogy Grant Morgan, illetve Linley doktor, de leginkább Mrs. Buttons, a házvezetőnő, akinek hajlíthatatlansága úgy olvadt el, mint a vaj. :)

Anti karakter: Ross Cannonon kívül a többi nyomozó elég semmilyen módon lett ábrázolva, és Keyesnek hála kicsit a fajankóság felé el is vitte őket az írónő.

Világkép: én úgy szeretem ezeket a történelmi korokban játszódó romantikus történeteket, hogy itt még az sem zavart, hogy újra szűzlány kontra sérült lelkű férfi felállás volt.

Értékelés:


Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

4 megjegyzés:

  1. Ebben a részben volt bajuszos a főszereplő?

    VálaszTörlés
  2. Bajuszos? Neeem! :)
    Az ebben szereplő pasi csak nagyon-nagyon magas volt. :)

    Úgy rémlik, hogy a Lady Sophiában Ross Cannon sem volt bajuszos. Sőt, szerintem Nick Gentry sem az, bár a harmadik részt még nem olvastam.

    VálaszTörlés
  3. Valamelyik könyvben bajuszod a szereplő. Úgy emlékszem...hm..hm... :) Szóval amelyikbe az volt az nem tetszett!:)

    VálaszTörlés
  4. Nem csodálom. :) Értem én, hogy a bajusz az régen milyen fickós volt, de nekem sem jön be. :D
    Ennél már csak az borzaszt jobban, amikor tiniregényben hosszú, szőke, zselézett haja van a bőrdzsekis szexistennek. Főleg, ha megfejelik egy baseball sapkával. XD

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved