Kresley Cole: Vámpírvér - Egy regénylakás könyvei Kresley Cole: Vámpírvér - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

Kresley Cole: Vámpírvér

Írta: Gretty | 2012. március 23., péntek | 13:27

Fülszöveg: Néomi Laress, a híres táncos, gyilkosság áldozata lett. Túlvilági erők birtokosaként, de az élők számára láthatatlanul kísért otthonában, elriasztva a betolakodókat, mígnem találkozik egy könyörtelen halhatatlannal, aki felébreszti szenvedélyét.
Hogy ne tehessen kárt másokban, fivérei elhagyatott kastélyházba börtönzik Conrad Wrotht, a félelmetes vámpírt. Ám ott egy megfoghatatlan lény még mélyebbre taszítja az őrületbe. A vámpírban vágy ébred a nő iránt, de még ha sikerül is elnyernie Néomit, az őt üldöző sötét erőktől nem szabadulhat…
 Eredeti cím: Dark Needs at Night’s Edge

A kezembe akadt, mert…
ez a kötet állt köztem és Cade könyve között. ;)

Közös történetünk:
Ez megint egy olyan Nesze semmi, fogd meg jól történet volt.
Conrad Wrothról kábé annyit hallottunk eddig, hogy átváltozása után felszívódott, Néomit meg a prológusból ismertük meg. Semmi felvezetés, csak bele a közepébe, s bár ez nem minden esetben eredményez közepes történetet, itt mégsem tudtam ráhangolódni a főszereplőkre.

Már eleve Conrad nagyon barbárra sikeredett, ami valahogy nekem most nem volt bejövős, Néominál meg volt némi A vámpír, a vérfarkas és a szellem beütés, nem is enyhe Casper feelinggel fűszerezve. (Igen, csak ezt a két szellemes filmes alkotást ismerem, de ez akkor is rávilágít a lényegre: nekem sótlan volt.)
"A vámpír hangjának mély morajlása borízű reszelésre váltott."
Na ezen azért jó röhögtem.

Néomi karaktere még hagyján, mert legalább helyenként kedveltem, (a csábítgatós jeleneteknél meg nagyon) de nem egyenletes és sokszor érdektelenségbe fulladt így is.

Eleve nem értem, hogy miért kell folyton enyveskezűvé tenni valamelyik szereplőt, ha sokrészes sorozatot írunk? Ez valami általános népbetegség odaát? A Lords of the Underworldben is volt ugyebár, mert a hárpiáknak muszáj az átkuk szerint, Anja meg eléggé nyegle, ami a morált illeti. Itt meg a létezés egyik bizonyítéka. Hogy mi van? Ennél kicsit többet kellene ötletelni!

Conrad meg, a tébolyult bérgyilkos három hét alatt lejön az élő vérről… hát mit ne mondjak, nekem ez a kötet most nagyon nem jött be. Tucatkönyv a javából.

Persze lehet, hogy igazságtalan vagyok, mert Az éhezők viadala után bármelyik könyv elvérezne gondolom, de akkor is...
Az azért jelent valamit számomra, hogy jobban élveztem azokat a jeleneteket, ahol Nix vagy a Woede fivérek szerepeltek. Még akkor is, ha sokszor éles váltásokkal keveredtek bele a könyvbe. (Nyilván fel kellett vezetni őket a következő kötetekhez.)
"- A koronád... Te meg Cade bandája hónapok óta kerestek egy különösen komisz varázslót, aki egyedüliként bírja a titkot Halhatatlan Omort leigázásának módjáról. Rydstrom szeme elkeskenyedett. - Ezt senkinek sem árultuk el. A valkűr elhessentette a szavait. - Ne aggódj, én széltében-hosszában híreszteltem."
Azért persze voltak jó dolgok is a könyvben.

MEGVAN AZ ELSŐ SZŰZ FÉRFI FŐSZEREPLŐ! :D
Nagyon tetszett például, hogy itt azelőtt egymásba szerettek (bár nem értem miért, de hagyjuk) a főszereplők, hogy kialakult volna a természetfeletti kötődés. Talán épp ezért nem is volt olyan szenvelgős a kapcsolatuk a szellem megtestesülése után, ami őszintén a javára vált a könyvnek.
És jó volt viszont látni a régi szereplőket, követni a sok lény életének összefonódását.

Fanyalgásaim ellenére nem tagadom, hogy ez a legerősebb vonzereje Cole-nak. Minden hiba ellenére eszméletlenül tetszik ez a világ, ahol rengeteg különféle lény él, mind dilisebbnél-dilisebb, és tényleg, mint valami flúgos futamon, szaladgálnak össze-vissza.
A valkűrök, és úgy eleve a női karakterek mind nagypofájú, belevaló, erős karakterek, (lesznek végül) akik simán iskolázzák a hímeket.

De ha már a hímeknél tartunk… Ezt a nőstényezést elfelejthetné már végre az írónő. Esküszöm, néha olyan, mintha egy állatkertben játszódó regényt olvasnék, ahol megfigyelhetjük a párzási szokásokat. Muszáj ilyen illúzió romboló szavakat használni? Épp elég nekem, hogy néha követni tudjam a nyakatekert pózokat, amikbe a szerelmesek rendre keverednek.

Úgyhogy összességében ez a kötet most elvérzett nálam, ám a két démon történetét még biztos elolvasom. Aztán majd Quiconque és SzAngelika megmondja, hogy folytassam-e tovább. :)

Kiadó: Ulpius

 Értékelés:


Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

0 megjegyzés:

Ne tartsd magadban...

Mondd el bátran a véleményed!

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved