Maria Murnane: Papíron príma - Egy regénylakás könyvei Maria Murnane: Papíron príma - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:
Főoldal » , , , , » Maria Murnane: Papíron príma

Maria Murnane: Papíron príma

Írta: Gretty | 2012. június 14., csütörtök | 18:24

Amilyen egyszerű kis könyvnek tűnik, olyan nagyszerű dolgokat rejt a borító alatt!

Eredeti cím: Perfect on Paper
Fülszöveg: Waverly Bryson húszas évei végén járó sikeres fiatal nő, akinek majdnem mindene megvan: álomállás a sportpíár területén, két igazi barátnő, és egy bár, ahol mindenki ismeri. Ami hiányzik viszont: egy jegygyűrű. Miután azonban faképnél hagyják az oltárnál, már nem is hiányzik neki annyira. Nem mellesleg rengeteg dolog köti le szabad vegyértékeit: távol élő kissé problémás papája, új munkahelyi riválisa, és a szűnni nem akaró félelem, hogy az élete nem úgy alakul majd, ahogy ő tervezte... vagy ahogy kellene. Hogy megőrizze humorérzékét, Waverly édes-keserű, a szingli életet kifigurázó, vicces "Édesem-üzenetek" írogatásába kezd, melyekből reményei szerint egyszer talán képeslapsorozat születhet. Amint Waverly visszabotorkál a randik porondjára (kalandorok és farmersortosok kíméljék!), magán- és szakmai élete majdnem összecsattan. A Papíron príma finoman emlékezteti az Olvasót, hogy mindenkinek beeshet egy rosszul sikerült randi (vagy akár egy tucat), és hogy mindannyiunknak szüksége van egy jó barátra, aki megnyugtatja: "Édesem, nem vagy egyedül."

A kezembe akadt, mert…
mikor először felfigyeltem a Cor Leonisra, rögtön kiszúrtam a borítóját. Aztán nézegettem egy ideig, végül beszereztem. Amint a polcomra került, újabb keringőbe kezdtem vele, míg végül le nem győzött a delejes borító.

Közös történetünk:
Mit ne mondjak, már megint egy olyan könyv, ami pont akkor került a kezembe, amikor éppen őrá volt szükségem.
Eszméletlen, hogy a könyvek mennyire pontosan tudják, hogy mikor mire van szükségem. Ha a szakácskönyveim képesek lennének maguktól főzni, hát tényleg semmi másra nem lenne szükségem. :)

Egy könnyed kis romantikára… sőt, inkább könnyed kis szingli romantikára vágytam, mert végre elérkeztem abba a kellemes állapotba, hogy nemcsak megélem, hanem boldogan át is élem minden pillanatát a független életemnek.

Ehhez társult mellém Waverly Bryson, aki San Francisco-ban éli mindennapjait, szerető barátokkal, problémás családdal és jól fizető állással kipárnázva.
Abszolút várólistás a csaj közhelynek, mégsem lett belőle szemöldökráncolgatás, és Jajj, ne már! felkiáltás.
Miért? Egyrészt gőzöm sincs, de valamit nagyon tud ez a Maria Murnane, másrészt meg egy az egyben látom, hogy miért több vagy jobb ez a szingli regény, mint a többi.

Kezdjük ott, hogy Angelika időtlen idő óta próbál rávenni arra, hogy olvassak már jelenkori romantikát. Én meg következetesen ellenállok, mondván, hogy a hátam közepére nem kívánom a celebek, milliomosok, sportolók, vagy ezek kombójából összegyúrt főszereplők habcsókos egymásra találását végigszenvedni. Jó nekem a történelmi romantika, a kimért párbeszédek, meg a hintóban lopott csókok körítése, ha szerelmesek egymásba gabalyodásáról akarok olvasni.

Erre kezembe veszem ezt a könyvet, ami már mit tudom én, hogy mióta ül a polcon, felcsapom, és mit látok, Waverly kisasszony a sportolók reklámkampányait intézi.
Na ennyit arról, hogy mennyire értőn olvasok én fülszöveget!

Kétségbe is estem hirtelen, de már csak nem rakok le egy könyvet, amiben sportolók vannak, ha egyébként meg semmi más kivetni valót nem találok benne. Sőt! Mire realizáltam szövegértelmezési képességeim hiányát, addigra már felfedeztem a könyv hihetetlen humorát. (Ráadásul tetszett is a sportolós környezet.)
Vicces könyvet meg akkor sem teszek le a kezemből, ha kiütik azt onnan.

– Hm, mit ajánl Chad? – kérdeztem én.
– Mit szólna egy Újonchoz? – kérdezte ő.
– És mi van abban az Újoncban? – megpróbáltam édinek tűnni.
– Vodka, narancslé, ananászlé és Red Bull. Elég népszerű manapság.
Felcsillant a szemem.
– Red Bull? Úgymint koffein?
Bólintott:
– Aha.
Jól hangzik. Adjon egyet!
– Azonnal hölgyem – mondta mosolyogva.
Szünet.
„Hölgyem”?! Miért nem ordította mindjárt el magát: Szép ősz haja van, nagyi! – hogy lehetőleg az egész terem hallja?

Ráadásul San Francisco nagy kedvenc innen az Alföldről, így plusz pont járt érte. :) 

Szóval Waverly menő marketinges-píáros, a világ legélcelődőbb barátaival, egy roppant problémás apával, áskálódó és támogató kollégákkal, és egy ex-vőlegénnyel, aki rendesen sebet ejtett rajta.
Én meg azon kezdtem gondolkozni, hogyan is perelhetném be ezt a nőt, amiért megírta az életem utóbbi két évét anélkül, hogy egy fillér jogdíjat láttam volna.
Oké, egy-két apróság különbözik, de még a múltbeli ciki randi sztorijai közül is legalább 60% velem is megtörtént. (Kérésre a könyvet már olvasóknak szívesen elárulom, hogy mik voltak azok, amik velem is megtörténtek. ;))

Úgyhogy vagy az van, hogy valaki tényleg tudja szondázni az agyam, vagy akkora szingli-közhely vagyok, hogy komolyabban el kellene gondolkodnom azon, hogy kilövetem magam az űrbe. Ráadásul az írónő önéletrajzi ihletéssel alkotta meg a sztorit. (Ha Waverly-t nem számolom, akkor is már ketten vagyunk... legalább.)

Szóval lehet nyugodtan hozni a billogot, és belesütni a hátamba, hogy elfogult vagyok, de ez van. Csak nem fogok finnyogni az életemre, illetve egy olyan könyvre, ami szinte arról ír.
Mert ez a Waverly egy csuda csajszi! Miután elhagyták, elveszti önmagát, az önbecsülését, és sokszor kétségbe esve igyekszik megtalálni az egyensúlyt az életében. Persze mellette vannak a barátai, szerencsés a munkájában, mégis teljesen össze van zavarodva, hogy merre is kellene tartania 28 évesen. (Behalok, még az életkor is stimmel. :D)

Aztán ennek a nagy bizonytalanságnak az eredménye számtalan viccesebbnél mókásabb, kellemetlenebbnél cikisebb helyzet, amin kellő öniróniával igyekszik túllendülni. Arról nem is beszélve, hogy kreatív tevékenységben, az úgynevezett Édesem-kártyákban fogalmazza meg a félelmeit.

Nem is tudom, hogy utoljára mikor nevettem ennyit könyvön. Nevetni persze sokat nevetek, de olyat, hogy 3-5 oldalanként legyen valami, amin felkacagok… na olyan még talán nem is volt.

És nem csak a humor volt jó. Tetszett, hogy Waverly olyan valóságos, olyan gyarló, tele vágyakkal és bizonytalansággal. Tetszett, hogy a történetvezetés nem egy-két hetet ölel fel, hanem éveket, kiváló érzékkel megszerkesztve, pergő, feszes stílusban. (Egyszerűen sikít azután, hogy filmre vigyék.) És egyszerűen imádtam, ahogy ”felépítette” önmagát a csalódás után.

Talán a kezdeti kishitűsége idegesített az elején, de mikor ezt kifejtettem valakinek, aki nem túl rég ismert meg, közölve lett velem, hogy nyugodtan magyarázhatom ezt a tükörnek, és higgyem el, hogy ismerős lesz az is.
Úgyhogy önvizsgálatot tartottam, és rájöttem, hogy igaza van. És arra is, hogy tulajdonképpen az én életemből már csak egy meleg öri-bari, meg egy szemtelenül jóképű szépfiú hiányzik, hogy teljes legyen az egyezés. (Tehát üzenem Adam Lambertnek és Jensen Acklesnek, hogy jöhetnek! Nem fogok ellenállni. Előbbi persze az öri-bari, utóbbi a szemtelenül sármos fickó pozícióra lesz szerződtetve.) :)

Túl könnyednek vagy felszínesnek tűnik? ... Tudjátok mit? Egyáltalán nem érdekel! Gondoljon aki amit akar, az ember igenis megérdemli a jó szériát is a sok hányattatás után.
És most idillikus állapotok vannak, rózsaszín tütüvel, színes borítékokkal és sok vigyorgással.
Imádtam a könyvet, mert ennél könnyebben már nem is lehetne azonosulni semmivel! Nem váltja meg a világot, de elmesél valamit rólunk, akik így éljük az életünket. És akár közhelyes szinglik vagyunk, akár nem, attól még az ilyen történetek, sorsok is sokat érnek.

Egyébként azoknak ajánlom elsősorban, akik a Könyvhéten végighallgatták a mozgólépcsős sztorimat, (nem csak a molyok, hanem a többiek is, akik a közelünkben álltak) és akarnak még hallani kacagtató történeteket.
Azoknak is ajánlom, akik egy verőfényes délutánt nem akarnak borongóssá tenni szomorkásabb témákkal.
Azoknak ajánlom, akiknek eddig előítéletei voltak a habcsók regényekkel szemben. Ez a könyv, még nekik is jól fog esni.
De leginkább azoknak ajánlom, akik egy kicsit eltévedtek az önmaguk felé vezető úton. Így kell szépen lecsendesíteni a körülöttünk zajló dolgokat, hogy meghalljuk bensőnk üzenetét.

– De tudod, egyre csak azon tűnődöm, hogy vajon tényleg ismertem-e? És azon is, hogy ismertem-e egyáltalán magamat, amikor együtt voltunk. Sőt! Hogy most ismerem-e magamat.”

Kiadó: Cor Leonis 

Értékelés:
Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

0 megjegyzés:

Ne tartsd magadban...

Mondd el bátran a véleményed!

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved