Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek - Egy regénylakás könyvei Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:
Főoldal » , , , , , » Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek

Tera Lynn Childs: Hableányok kíméljenek

Írta: Gretty | 2012. július 29., vasárnap | 20:01

Eredeti cím: Forgive My Fins
Fülszöveg: Lily Sandersonnak van egy titka – nem az, hogy halálosan szerelmes a Brody Bennett nevű jóképű úszóistenbe, akinek láttán a szíve partra vetett halként vergődik. A viszonzatlan szerelmet még egy normális kamaszlány is nehezen éli meg, de ha valaki félig ember, félig sellő, mint Lily, végképp nem beszélhetünk egyszerű kis kalandról. Lily titka nem derülhet ki, mivel ő nem akármilyen sellő, hanem Thalasszinia hercegnője. Amikor Lily három éve megtudta, hogy az édesanyja valójában ember volt, végre rájött, miért nem érzi igazán otthon magát Thalassziniában. Azóta is a szárazföldön él, és a Seaview Gimnáziumba jár, abban a reményben, hogy sikerül igazi otthonra lelnie. Persze a szárazföldön is akadnak nehézségek – például Quince Fletcher, a bunkó motoros srác a szomszédból –, de egy komoly előny azért van: Brody. A gond csak az, hogy a sellők nem igazán hívei az alkalmi kapcsolatoknak – amint kötődni kezdenek valakihez, az érzés örökre szól. Amikor Lily kísérlete, hogy elnyerje Brody szívét, kínos félreértések szökőárját zúdítja az érintettek nyakába, a lány kész szembenézni a szerelmi dráma fenyegetően tornyosuló hullámaival, és hamar rájön, hogy révbe érni nem is olyan könnyű, mint gondolnánk.

A kezembe akadt, mert...
könyvborító-terrorizmus áldozata lettem. De komolyan! A borító valami meseszépen-fantasztikusan-gyönyörűségesen megbabonázó, főleg a színvilágát illetően.

Közös történetünk:
És a borítóval ki is fújt a könyv előnyeinek felsorolása. Innentől akár rosszindulatúnak is titulálható vélemény következik, amivel nem vihart akarok a könyves óceánban generálni, egyszerűen csak ezt váltotta ki belőlem a könyv, és kész!

Kezdjük ott, hogy már abban a pillanatban hátat kellett volna fordítanom a könyvnek, mikor megláttam, hogy Alyson Noel írta hozzá az ajánlót a borítóra. (Miért? Ó, hát aki még nem tudná, hogy mit érzek a hölgy írói munkássága iránt, annak figyelmébe ajánlom Mindörökké című, örökbecsű könyvéről írt véleményemet.)

Másodsorban meg igazán megtanulhatnám már, hogy egyre nehezebben, és egyre kevesebb YA könyv tud lemenni a torkomon, mint mondjuk két évvel ezelőtt. (Nem, nem öregszem, szerintem csak a hatalmas dömping miatt gyengébbek némely írók!)

Lily drágám egy félig ember, félig sellő pszichopata, aki jelenleg épp a szárazföldön tengeti mindennapjait, hogy megtapasztalja, milyen világban is élt az édesanyja, akit csecsemőként veszített el.
14 múlt, mikor fény derült szárazföldi származására, minek hatására a tengeri trón várományosa ledobta uszonyát, és belevetette magát az amerikai közoktatási rendszerbe.
Szerencsénkre, már rögtön az első földi napján megpillantotta Brody-t, az úszócsapat kapitányát, a nagyszerű hímet, s ahogyan az lenni szokott, vattacukros szerelembe merült.
Sajnálatos módon a fiú nem egészen méltóztatik tudomást venni a királyi sarjról. Illetve észreveszi, hiszen ő az úszócsapat lóti-futija, a suliújság fogdmegje, és feltehetően az iskola leggyengeelméjűbb tanulója. De nem több ez, mint kellemesen haverságnak álcázott Épp hogy nem löklek fel a folyosón, ha elmegyek melletted.
Szerencsére Lily-nek nem kell egyedül végigszenvednie a sulit, mert támogatja nagynénje, ember barátnője Shannen és vízi megfelelője, Peri.
Ó, és ott van Birsalma... Quince Fletcher, aki Lily szerint azért született rá a motorjára, hogy megkeserítse az életét, és ellehetetlenítse a nászt közte és Brody - annyira jó pasi - Bennett között.
Aztán persze sok szenvedés (többnyire én szenvedtem) után végül csak lesz happy end is. (Naná, mert befejeztem végre a könyvet!)

De mi is volt a bajom?
Hát hol is kezdjem...? Valójában csak két dologgal volt problémám: a karakterekkel, meg a történettel. (Mint mondtam, a borító nagyon rendben van.)

Ez azért nem úgy sikerült, mint az Üvegház, ahol szintén elő-elő ugrott a sarokból rendszeresen egy-egy logikai baki. Ez annál sokkal több volt. Itt egy egész óceánt meg lehetne tölteni a következetlen baromságokkal. Sajnos főleg a víz alatti világgal kapcsolatban, ami egy sellős könyvnél azért gáz.

Vegyük például a bútorzatot!
Azt hinné az ember, (főleg, aki látta a Kis hableányt) hogy ott azért hiába ember fetisiszta valaki, eléggé szűkös a lehetőség az emberi életvitel megfeleltetésére. Ráadásul még Lily is elmagyarázta nekem, hogy bizony a sós víz sok mindent kikezd.
Ennek ellenére komódban tartja a ruhát, vagy ajtók és függönyök vannak a palotán. Persze értem én, hogy a ládikáját is lekezelték vízhatlan anyaggal, (melyből egy ötliterest kiszerelést akkor kérnék) de mi a fenének függöny? (És azt eleve hogy lehet homokvár építésekor ábrázolni? Oké, nem igazán értek a homokvár építéshez, de nekem akkor is meredek, hogy élethűen lehet ennyire aprólékosan ábrázolni egy korall építményt, amin függöny is van.)
Ó, és a vasalatnak jót tesz a sós víz? Vagy mivel marad az ajtó a helyén? Az meg, hogy a szénsatírozás hogyan marad meg a víz alatt?... Hagyjuk!
A székekről nem is beszélve! Lily megosztotta velem, hogy azok amolyan ceremoniális kellékek, nem igazán használják őket, lévén ők ugyebár uszonyosok, akkor meg minek.
Csakhogy álladóan ülnek! Ülnek a trónteremben, a papa irodájában, (no comment) de még az étkezőben is. (Inkább hagyjuk, hogy a palota ebédlője olyan, mint egy iskolai menza! Nyilván a víz alatt nagyobb a közösségi élet, mint az angol királynőnél.)

De ha már ebédlő... A víz alatti étkezéseknél is voltak vicces kis pillanatok. AgiVegával folyamatosan azon röhögtünk, hogy a NASA tippeket kérhetne az írónőtől, hogyan lehet lebegő-áramló állapotok közepette szószt tölteni (vagyis inkább a tálban tartani), grillezett dolgokat készíteni, rántottát sütni... Ő még azt is nehezményezte, hogy mit keres a víz alatt emberi gyümölcs, de aztán rájöttünk, hogy nyilván az emberekkel kötött kereskedelmi szerződés miatt. (Nem, nem ázik szét az eper a tenger fenekén!)
Én csak azt nem értem ebben a szerződésben, hogyha titkolni kell a létezésüket, olyannyira, hogy ennek érdekében akár memóriát is törölnek, akkor hogyan született meg az a szerződés az emberekkel? Vagy ha az ő elméjüket is törölték, akkor hogyan tartatják be a szerződést?
Azt meg már tényleg csak félve kérdezem, hogy az, hogy egy sellő kedvenc étele a szusi, csak nekem tűnik kannibalizmusnak?

Na jó, azt is félve kérdezem, hogyha a sellők képesek a folyadékok (a tenger vize is idetartozik) hőmérsékletét befolyásolni, akkor ez olyasmi, hogyha bekattan kellően sok sellő, akkor képesek lehetnek elpárologtatni vagy befagyasztani a tengerek és óceánok vizét? Csak kérdezem, mert azért jó tudni az ilyesmit!

Főleg, hogy elég antiszociálisak páran.

Rögtön a főszereplő, na meg az unokahúga, Dosinia.
Komolyan mondom, az egyik kedvenc részem az volt, mikor Lily a sellő barátnőjének ecseteli:
"Egyetlen nőnemű unokatestvéremként olyan, mintha a húgom lenne."

Majd pár oldallal később:
"Jóban kéne lennünk Dosiniával. Kamaszkorunkban össze kellett volna fognunk a fiú unokatestvéreink ellen. Kitt és Nevis, a két rohadék, nagy előszeretettel rejtett pókrákot az ágyunkba és medúzát a szendvicsünkbe. Egyformán szemetek voltak velünk, Doe mégis jobban kedvelte őket, mint engem. Inkább velük játszott, mint velem. Sosem értettem miért."

(Hát kisanyám, hol is kezdjem? Egyrészt, mert egy önző dög vagy, másrészt, mert önző dög vagy, harmadrészt meg megkérdezted egyáltalán?! Nem, mert egy önző dög vagy! És különben sem csodálkozhatsz, ha így gondolkodsz az unokatestvéreidről.)

Mi is egymásnak tudunk feszülni tesómmal, de azért ez a fajta "szeretet", amit Lily áraszt Doe felé, már igazán túlzás nekem is.
Persze Dosiniát sem kell félteni, hiszen kicsit kattant ő is, de őt legalább meg lehet érteni. Másodhegedűs egy teljesen sötét kislány mellett.

Merthogy Lily a világ egyik legidegesítőbb főhősnője. (Tényleg komoly háborúba kezdtek Everrel, és abszolút döntetlenre állnak.)
Először azt hittem, hogy azért gügye, mert úgy kábé 15 éves lehet, de aztán kedves olvasópárom felhívta rá a figyelmemet, hogy bizony már érettségi előtt áll szívemnek legkedvesebb kagylóhéja. Persze ennyi idősen is lehet hülye, szíve joga, na de ennyire? Ó, éljen a példaállítás a mai fiatalság számára!
Sokszor hangoztatott eleme a regénynek, hogy gubancos hajú hableányunknak mennyire nem erőssége a matek, meg a tesi, meg minden egyéb másik tantárgy, ami nem a rajz. (Persze abból se penge, de ott legalább szereti a tanár.)
Te szent makrélarák! Most tényleg muszáj volt úgy megalkotni a mi kis főhősnőnket, hogy büszkén legyen gyenge minden tantárgyból? Ennyire nem igényes az eszére egy jövendőbeli királynő?
Persze csak 3 éve jár iskolába, és mit lehet a koszon kívül ott magunkra szedni, nem igaz? (Ennyit a világmegismerő projektjéről! Abba valóban nem tartozik bele alapszintű iskolai tudás.)

Ráadásul ennek a nőnek mindenki csak az életét keseríti! Annyit nyavalyog mindenkire, hogy rájöttem, igen kreatívan tudok képzeletbeli halálnemeket kivitelezni. De minimum jól összevertem volna párszor, hogy hagyja már abba az önsajnálatot.
Quince, Doe, az apja (!), az iskola... mindenki szerencsétlen partra vetett sellőt akarta szánt szándékkal az őrületbe kergetni. MINDENKI! És ebben csak az a borzasztó, hogy egyébként mindenki jót akart neki, mert ez a sötét csaj magától semmit nem képes észrevenni. Bár, ha sokáig mondogatnak neki valamit akkor sem hajlandó hallgatni a szép szóra.
Most lehetne mondani, hogy makacs, és önfejű, de ezek túl pozitív jelzők lennének a jellemét illetően. Quince is csak a felszínt súrolta, mikor felszínesnek nevezte.

Mondjuk ő SPOILER szerelmes Lilybe. SPOILER
Egész jó karakter lenne, és ezt most véresen komolyan mondom, mert tényleg bírtam, ha nem lenne a fenti defektusa. De így...

Szóval Lily-t enyhén retardáltnak hittem, de idővel rájöttem, hogy nem pusztán csak egy erősen korlátolt deviáns, hanem komplett elmeháborodott.

"Nem várom meg, hogy Quince befejezze. Rögtön rárontok, és teljes erőből a szekrénynek lököm. Olyan szaporán pislog, mint aki fel sem fogja, mi történik vele?"

A világ leggyengébb kifogása arra, ha valakit a falhoz csapok, hogy Bocsi, de itt a felszínen kicsit hevesebb a vérmérsékletem. Ezt, kérem szépen, kezeltetni kell valami olyan helyen, ahol lehetőleg kényszerzubbonyt adnak az emberre. Vagy sellőre.
(Hát tényleg azt akarta ezzel elérni Tera Lynn Childs, hogy azt gondoljam, az egyetlen jó sellő, az általam szigonyvégre tűzött és grillen jól megsütött sellő?)

Úgyhogy ha jobban belegondolok, akkor tulajdonképpen a világkidolgozással is bajom van.
Itt van eleve ez a heves vérmérséklet dolog. A kedves papája sem kezdett embereket irtani, mikor a kedves mamának udvarolt. És ha már itt tartunk... Miért is tudnak a sellők ember formába alakulni? Lily-t még értem, mert félvér, de az apja? Ez az aprócska, teljesen lényegtelen magyarázat valahogy deleted scene lett a könyvben, mert én nem olvastam az ide vonatkozó részeket.

No, de a legszebb: a sellők, ha embert csókolnak meg életükben először, akkor az átalakul sellővé. Persze nem rögtön, mert először nem növeszt halfarkat, csak képes lesz a víz alatt lélegezni. Várni kell egy teliholdat, hogy teljes legyen az átalakulás. Ez a kötődés, vagy mi.
Hehe... mama és papa, mikor összejöttek, akkor nem akartak rögtön kötődni, mert Lily anyjának ápolni kellett a flúgos hercegnő nagymamáját. Eddig szép és jó, csakhogy ezek összehoztak egy gyereket csók nélkül? Vagy ikrát raktak? Egyik se túl romantikus. :\

Aztán voltak még olyan apró következetlenségek, hogy a nagy vallomásnál a legjobb barátnő két mondattal elintézett mindent, és gond nélkül elhitte azt, aminek létezéséről addig nem is tudott. (Persze Quince is könnyen vette, de őt azért igen hamar személyes tapasztaláson alapuló bizonyítékokkal is ellátták.) Értem én, hogy ők öri-barik, de két másodperc alatt elhinni valakiről, hogy sellő? Ha nekem mondaná ezt valamelyik barátnőm, akármennyire is szeretem, az a minimum, hogy bizonyítékot szeretnék. (Utána meg valami erőset a sokkhatásra.)
De persze Shan, az Shan.
"- Szóval sellő vagy - csücsöríti össze az ajkát. 

- Aha. 

Felém fordítja barna szemét, és tetőtől talpig végigmér, mintha hiányolná a pikkelyeket vagy a kopoltyúkat. 

- Logikus - mondja végül. Vegyük csak az óceános hasonlataidat!"
Aha... Logikus!

Mint ahogy az is, hogy miután lebukik a szívszerelme előtt, pikk-pakk, csak úgy kiszeret belőle. A könyv 5/6-án keresztül lángvágóval nem lehetett leszedni róla a szemellenzőt, ott meg hirtelen megundorodik tőle. Csak egy icipicit kétségbeesetten instant kényszermegoldásra sikeredett ez az egész!

És napestig sorolhatnám még az ehhez hasonló dolgokat:
Miért dugja az átázott pólója alá, a melltartójába az apja levelét? És hogyan tudja egy pólócsere után is egy teljes napig elfelejteni, hogy ott van?
Miért a gubancos haja Lily legnagyobb problémája?
Miért kell, hogy ilyen gondolatokat adjunk a főhősnőnek?
"Három évig távolról figyeltem Brody-t. Szerettem őt, annak ellenére, hogy levegőnek nézett. Néha elgondolkozom azon, pontosan miért is imádom őt annyira. Hiszen még egy értelmes beszélgetés sem zajlott le köztünk, ami nem az úszással vagy a híradóval volt kapcsolatban."
Miért kell minden YA primadonnának kétbalkezesnek lennie?
Miért van kosárlabda palánk Thalasszinia lakóházainak udvarán? Egyáltalán hogyan kosaraznak?
Miért használjuk a futás szót a víz alatti lények mozgásának leírásakor?
Vajon ismerik-e egymást Julianne Warddal?
"De az abszolút kedvencem a hatalmas üvegoszlop, amely teljesen betölti az étterem közepét. Az oszlop belsejében igazi föld van: egy terrárium fűvel, kisfenyővel és - ez a legeslegjobb az egészben - két kardinálispinyttyel. Nem tudom, honnan kapnak friss levegőt és napfényt, de a tengeri technika egyszerűen csodákra képes."
Engem ez a növény erősen emlékeztet a Tavene rejtély-beli növényre.

Szóval Lily karakterét erősen túlzónak és elfuseráltnak érzem. Quince-t bírtam, nyilvánvaló hibája ellenére is, bár azért a súlyos testi sértésnek is beillő verekedésük Brody-val igencsak erős volt.
"Nem értem, hogy tudott Quince ilyen gyorsan lejönni a lépcsőn - lehet, hogy gumiból vannak az ízületei -, de az egik pilanatban még az ajtóban állt, a következőben pedig már a járdához csapkodja Brody fejét."

Remélem az olvasóközönség ezt is eltanulja majd a könyvből az iskolához és tanuláshoz való Lily-hozzáállás elsajátítása után. :\

A többi karakter meg szót sem érdemel. Mindenki kedves volt, igazi jótét lélek -kivéve Doisinát -, akiknek megtudtam, hogy milyen színű a szemük és hajuk, de ebben ki is merült az ábrázolásuk.

Szóval ez lenne a rövid(!) véleményem. Számomra továbbra is Ariel Rulez! van. :)

Kiadó: Könyvmolyképző

Értékelés: 


Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

1 megjegyzés:

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved