It happened one night in Vienna... with Nalini Singh - Egy regénylakás könyvei It happened one night in Vienna... with Nalini Singh - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

It happened one night in Vienna... with Nalini Singh

Írta: Gretty | 2012. október 22., hétfő | 14:41

Rendhagyó módon ez most egy kétnyelvű poszt lesz, hiszen tervezem már egy ideje a nemzetköziséget, és mi lehetne jobb alkalom a béta-tesztelésre, mint hogy egyben tisztelgek is egy nagyszerű író előtt azzal, hogy most tényleg meg is próbálom.

Unusually this will be a bilingual post because I break through an international carrier (ha-ha-ha… just kidding) and this is the best occasion with my bowing before a great writer with this try-out. (But is not an exact translation! Just a try-out.)

Szóval az úgy volt, hogy Greylupus kimazsolázta a hivatalos honlapról, hogy Nalini Bécsben dedikál, és kiposztolta kérdését Molyra, hogy Menni vagy nem menni? Rajtam meg eluralkodott a kalandvágy, így mondtam neki, hogy miért ne... Menjünk! Minek után felfogtuk, hogy egyikünk sem viccel, elkezdtük megszervezni… igazából persze csak Lupi szervezett, én semmit nem csináltam azon kívül, hogy örömködtem a neten ezerrel.
És eljött a nap… a nap, amikor felszálltunk a vonatra, és boldog csitriként belevetettük magunkat a nagy utazásba, melynek végén Nalini Singh várt bennünket és kismillió dedikálásra váró könyvünket. (Igen! A táskáink konkrétan úgy néztek ki, hogy könyvek – 85%, folyadék a rehidratáláshoz – 10%, és a maradék volt lányos cuccokra szánva.)

So Kriszti and I made a decision… we are so big fans of Nalini’s book and we must meet the author no matter where is she. Okay, it’s matter but Vienna is not so far away and I have never seen this city.
We booked the train tickets, the accomodation and Friday has come… we, the two little fangirls got on the train with trembling knees. And yes, we got off the train with more trembling knees.

Mire a könyvesbolthoz értünk már teljesen be voltunk zsongva és az se érdekelt bennünket, hogy több, mint egy órával hamarabb odaértünk. (Más időpontra emlékeztünk mindketten és nem akartunk kockáztatni. Na jó, bevallom, én zavartam össze a fejecskéinket.)

A Frick valami csodálatosan édes kis könyvesbolt a belváros szívében. Kicsi, annak ellenére, hogy kétszintes, és meg is szólalt bennünk a gonosz kisördög, hogy nem is baj, ha az emeleten alig fér el valaki, hisz ezek szerint kevesen jönnek, nekünk meg több jut Naliniből.

The bookstore, the Frick is an amazing and lovely place in the middle of the city center. Kriszti wrote a letter earlier so they were waiting for us… we had no idea how much. :)

Mit ne mondjak, annyira nem voltunk kevesen. Ha visszagondolok a székek számára, meg hogy mennyien álltak még, akkor olyan 50-60-an is lehettünk. Ráadásul teljesen változatos felhozatalban, mert a tini lányoktól kezdve az idősödő urakig szinte minden korosztály képviseltette magát.
Meg ugye voltunk mi, magyarhon képviseletében az írónő két legimádnivalóbb rajongója. (Mint később kiderült nem is csak az egóm nagy, hanem a valóságban is így gondolhatták ők is.) ;)

Tehát ott voltunk, majdnem a legelső sorban, vigyorogtunk, mint a tejbetök, mikor megérkezett ő, mi meg… hát olvadoztunk ott a gyönyörűségtől.
Nalini aranyos volt és csinos és mosolygós, és talán picit fáradtnak tűnt, mi meg be is paráztunk rendesen, hogy miként fogjuk kevéssé erőszakosan, mégis roppant határozottan akkor is aláíratni azt a rengeteg könyvet, amit vittünk, ha a végén könyvlimitet hirdetne.
De ilyen gondunk nem volt, mert ahogy elkezdődött az esemény szemmel láthatólag úgy lett ő is egyre élénkebb és vidámabb.

When Nalini arrived she looked so pretty and nice and we totally catched the fever of the moment. We hadn’t voice and we laughed like the teens… you know we were kids again.

Először egy részletet kaptunk a Kiss of Snow-ból (Psy-Changeling sorozat 10. rész) majd kezdődött a kérdezz-felelek.
Mit ne mondjak, voltak érdekes kérdések, néhol nem értettük nagyon a választ sem (lévén ők jóval előttünk járnak a Psy-sorozattal) és a spoilerektől is igyekeztünk kímélni magunkat, de azért jó móka volt.
A tolmács lány (akiről később kiderült, hogy az event-szervező, vagy mi) egy tündér volt, fantasztikusan érthető kiejtéssel – németül és angolul is – és hát Nalini kapcsán is valóra vált minden álmunk, olyan szépen és érthetően beszélt.

At first she read a part of the Kiss of Snow and then began the Q&A session.
Unfortunately in Hungary only four parts of the Psy-Changeling Series have been released, so we have tried to listen the questions and answers to avoid the spoilers. But after all it was a very funny and interesting event.

Eleinte főleg a Psy-vel kapcsolatban kérdeztek (meg is beszéltük Lupival, hogy valahol érthető, hogy a volt porosz állam - ami persze "enyhe" csúsztatás azért, de akkor is, osztrákia csöppet katonásabb, mint a mi "félázsiai" mentalitásunk - lakóinak jobban fekszik az a sorozat) mi meg hámoztuk ezerrel az információkat.
Érdekes volt hallani arról, hogyan alakult ki benne a sorozat koncepciója, a mentálok és az alakváltók kettőse.
Elmondta, hogy mindig is érdekelte az emberi elme, és annak kihasználatlansága, ráadásul akkoriban épp Japánban volt, és valahogy adta magát a telekinézissel és telepátiával bíró fejlettebb lények ötlete. (Hát, Japánban én ezen nem is csodálkozom.)
De eztán tovább kattogott a témán, mert ő mindig is szerette az alakváltókat, csak minden róluk szóló könyvben ez az egész egy fájdalmas átalakulással és erőteljes önmegtagadással járt. Így ő úgy döntött, hogy nála örömmel lesznek alakváltók az alakváltók, a folyamat kellemes és örömteli lesz. Olyan lényeket teremtett, akik szívesen élnek együtt a képességükkel és a természettel.
Ez ráadásul kiváló ellentétpárja lett a mentálok karót nyeltségének.

In the first Q&A we noticed that the mentals was a speculation. What could happen if humans could fully use their mind capacity? For The analysis of this question, Japan is a perfect place. :)
And we knew that Nalini has always been in love with the shapeshifters but she wanted to create a world where this process, the shapeshifting isn’t a bad thing. In Her world the shifters love their status and their nature.
And after all the shifters and the mentals complete each other.

Később valaki arra is rákérdezett, hogy akkor az angyalok és a vámpírok hogy keveredtek egy könyvbe, mire a válasza az volt, hogy hát csak úgy. Ez volt a fejében, és aggódik is kicsit, hogy mit gondolhatunk az elmeállapotáról. Persze csak viccelődött, és elmesélte, hogy eredetileg az Angyalvért önálló kötetnek írta, mert ki akarta próbálni magát ebben is.
Nos, nem jött be a dolog, hiszen sorozat lett az is, így rá kellett jönnie, hogy ő bizony nem tud önálló regényeket írni. (Megjegyzem, mindannyiunk nagy szerencséjére!) :)

When somebody asked the angels-vampires world she created, she admitted that she didn’t want to write another series. She wanted to write a stand-alone novel but it was so-so succesfully. Conclusion: she can’t write stand-alones. :) (I think we are so lucky!)

És igen, feszengtünk ám, hogy vajh’ feltegyük-e A KÉRDÉST, miszerint Illium… a kék szárnyú közszerelem könyve mikor jön? Valaki más persze megtette, erre viccesen felcsattant, hogy nem is érti, miért kérdezgeti folyton ezt tőle mindenki. :) Persze elmondta, hogy minden könyve és karaktere amolyan szerelemgyerek.
Dmitri és Jason is lassan ért meg benne, de mire az ő könyvükig eljutott, már meg akarta írni a történeteiket.
Illiumról is akar majd írni, de jelenleg nem érzi késznek magát a feladatra, annak pedig nem látja értelmét, hogy muszájból és nyomás hatására írjon. Mi sem járnánk jól, hiszen Illium és a rajongók is megérdemlik, hogy az a könyv magától szülessen meg, ne kényszer hatására.

Mi meg erre a válaszra konkrétan lefolytunk a székről a gyönyörűségtől, és vadul bólogattunk, hogy ott a pont. Várunk mi akármeddig, csak legyen, és az Illiumhoz és a sorozathoz méltó legyen.

And yes… somebody asked THE QUESTION: when can we read Illium’s book?
And the answer was... more than likeable. She explained that she wrote her books with soul and feelings. And now she doesn’t feel ready to Illium’s book and we wouldn’t be happy if she writes it just forced. She is right! This is the real humility to her characters, books, and fans.

Ezek után valaki nagy bátran arra is rákérdezett, hogy akkor Kaleb fog-e könyvet kapni, (passz piros jelenleg számomra, hogy ő kicsoda) de erre a válasz egy visszakérdezés volt csupán: Kaleb szerinted jófiú? Megérdemli, hogy saját könyve legyen? Ő nem hiszi, de majd még meglátja. (A finoman hárítás nagymestere az írónő.)
Egyébként valami Falconerekre is rákérdezett valaki, de ott már tényleg halvány lilánk nem volt, hogy miről is beszélgetünk… se németül, se angolul, de még magyarul sem. :) (Esetleg ha valaki kommentben felvilágosítani, nagyon hálásak lennénk. Igaz Lupi?)

Anyway somebody asked Kaleb would receive a book but Nalini asked back: is he a good guy and  does he deserve a book?

Az elkövetkezendő könyveknél maradva, egy lány megkérdezte, hogy tudja-e már az írónő, hogy ki lesz a következő pár, mire azt a választ kaptuk, hogy igen, és el is mondhatja akár, de akkor el kell rabolnia azt, aki ezt tudja, amíg meg nem jelenik a könyv.
Namármost csak némi illemtanóra maradéka tartott vissza bennünket attól, hogy hangosan kiabálva elkezdjünk vadul jelentkezni, hogy vállaljuk ezt a nehéz feladatot. :)
De nem, sajnos nem tudjuk, hogy ki lesz a következő, aki könyvet kap. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy itt vagyunk, és nem valahol Nalini pincéjében.

An another girl asked who would be the next couple but the author said that she knew and she would tell it but in this case she must kidnap the questioner. That was the moment when Kriszti and I sighed out loud… please kidnap us! :)
But unfortunately no, we don’t know who will be the next couple.

Ó, és persze szóba került a megfilmesítés kérdése is. Nalini elmondta, hogy nem zárkózik el semmitől, de nem mindenáron akarja képernyőn, avagy vásznon látni a könyveit. Nem mindegy, hogy milyen csapattal kellene együtt dolgoznia, egyáltalán mennyire engednék beleszólni a dolgokba, márpedig ő szeretne aktív részese lenni egy ilyen projektnek. Úgyhogy ez tényleg a jövő zenéje, ha egyáltalán muzsikál majd valamelyik könyve filmként is.

Some questions were inquisitive about the film versions of her books. Nalini Singh isn’t averse to the movie but she thinks that the team and the realization play a very important part of making this movie.. She won’t say yes just because she wants to see her characters in the TV.

Szóval alapos és egyben türelmes ember ő, amit az is bizonyít, ahogyan a neveit megválogatja a karaktereinek.
Elárulta, hogy sokszor már névvel jelenik meg a fejében egy-egy szereplő, de bizony van olyan, hogy ez nem jön össze. Olyankor X lesz a dologból, ő meg addig keresi a nevét, amíg meg nem találja a tökéletesen karakterhez illőt. (Ebből kifolyólag a lakásán mindenütt található utónévkönyv.)

And this patience is typical for Nalini. Her characters name are important too. Sometimes she exactly knows the name of the character but sometimes she has to wait for the right name. So she uses an X and lets the character tell her or his name. Of course for searching she uses a baby name book. There are anywhere in her house.

Persze a nevek mellett néha azért akad gondja a karakterábrázolással is. Illetve ez így kicsit erős kifejezés, de elmondta, hogy a két legnehezebben megalkotott karaktere Jason és Mercy volt a saját könyveikben.
Hiszen Jason egy árnyékban mozgó, szavanincs szereplő volt eddig, s a könyvében bizony nehéz volt a korában megismert jellemzői mellett feltárni igaz valóját.
Mercy meg ennek pont az ellentéte, de mindenesetre vele sem volt egyszerű dolga.

Anyway the hardest characters to write were Jason.
Jason is the member of the Seven, absolutely introverted and silent, he was a shadow and in his book he steps into the light.
And Mercy is the opposite of Jason and her character was a challenge too.

Egyébként épp ezért a karakterváltozatosság miatt nincs konkrét kedvenc szereplője. Mindenkit egyformán szeret, és természetesen mindig az a kedvenc, akinek a könyvét épp írja.
Persze mi azért megfigyeltük, hogy Illium azért mégiscsak bent lehet a szívutcában, mert arra a kérdésre, hogy élne-e a saját maga által alkotott világokban, a válasz az volt, hogy persze, és nagyon szívesen kipróbálná a repülést, mondjuk Illiummal. Lupi rá is kérdezett a dedikálásnál, hogy akkor ez most hogy is van, mire Nalini mosolyogva hárított, hogy csak azért mondta Illiumot, mert Raphael úgyse vinné el repülni. (Na persze… Jessamy-t is utaztatta az Angyali szárnyalásban, úgyhogy hiszi a piszi.) :)

Because of this variety she hasn’t got any favourite couples. If she writes a novel she loves the actual couple most. But we suspect Illium could be her secret favourite because she told she has really enjoyed her character’s world and would love to try the flying with Illium. But later she smiled and completed her words… Raphael wouldn’t fly with her. Well I think it’s not true because in the Angel’s Flight Raphael takes Jessamy to New York… so you gotcha! ;)

Valaki arra is rákérdezett, hogy a Psy-Changeling miért nem Új-Zélandon játszódik, hiszen gyönyörű vidék, és az írónő szülőhazája, de Nalini azzal okolta választását, hogy az egy pici ország, s bár gyönyörű, Kaliforniában inkább vannak nagy kiterjedésű, összefüggő erdőségek, amik elengedhetetlen részét képezik az alakváltók életének.

Figure out the scene was so easier because she loves New-Zealand but her world need huge forests and enough space so it would be good if the novels are set in California. Besides she loves California too.
And in the Guild Hunter series? Which is the best place for an angel than New York? :)

Úgy nagyjából ennyi volt a Q&A része dolognak, és ezután következett a dedikálás.

After that the signing has started.

Lupi tiszta stressz volt, hogy álljunk előre, én meg következetesen a vége felé akartam lenni, hogy többet beszélgethessünk nyugodtan Nalinivel, ám végül megoldódott természetes úton a dolog. Jó gyerekek módjára beálltunk abba a sorba, ahová mondták, erre képződött egy másik, ami gyorsabban kezdett el haladni. :)
Úgyhogy csacsogtunk, naná, hogy magyarul. Egyszer csak mellettünk termett a tolmács, aki előbb azt kérdezte, hogy van-e post-it a nevünkhöz, majd azt tudakolta, hogy mi vagyunk-e a magyar lányok. Hát még szép! - válaszoltuk a roppant megilletődött, mégis 2000 kalóriás vigyorunkkal… ami akkor fagyott rá az arcunkra, mikor ennek örömére közölte velünk a csaj, hogy de jó, mert már nagyon vártak bennünket, és Nalini is nagyon izgatott miattunk.
A köpni-nyelni kifejezés gondolom mindenkinek megvan, de elárulom, hogy mi még azon is túltettünk.
Lupi kisimult, én átmentem vigyoró-vihogó sakálkölyökbe, és olyan nyugodtan vártuk ki onnantól a sorunkat, hogy akár Nobel-békedíjra is felterjeszthetnének bennünket.

Csak figyeltük Nalinit, akinek mindenkihez volt egy, de inkább több kedves szava, látszott rajta, hogy eszméletlenül spanolja a kapcsolat a rajongókkal, és komolyan alig hittünk a szemünknek, hogy mennyire közvetlen, mennyire… tényleg csak szuperlatívuszokban lehet róla beszélni!

Nalini was so energetic and kind, she has got a good word for everyone. It came to the light that she and the translator are waiting for us because the bookstore said that we would go.

Mikor sorra kerültünk, látszott rajta, hogy tényleg örül nekünk, mondta, hogy járt már nálunk, és hogy legközelebb ha erre jár, feltétlen eljön a magyar rajongókhoz is.
Ezt megerősítette egyébként az egmontos csaj is, aki szintén nagyon kedves és közvetlen és mosolygós volt. Imádtuk őt is rendesen!

Én egyébként három könyvet vittem, egy a sajátom, kettőt meg barátnőknek (Évi és Éva) és Nalini annyira tündér volt, mert mikor meglátta a neveket, megjegyezte, hogy hallotta már, hogy az Éva név milyen gyakori nálunk, és lám, itt a bizonyíték is, hogy tényleg. :)
Aztán eszembe jutott, hogy a promó kártyákból is teszek el, és megkértem, hogy blankra írja alá, mert a blogon kisorsolnám karácsonykor ajándéknak.
Erre rám nézett, és azt mondta, hogy írjak neki e-mailt, illetve ne is neki, hanem rögtön a magyar kiadónak, és mondjam meg, hogy ő üzeni, innentől az összes könyvéből adjanak nekem. Ha nem hinnék el, akkor csak irányítsam őket szépen őhozzá, de reméljük, hogy a közös kép majd meggyőzi őket enélkül is.
Most mondjam, hogy mit éreztem?
Legyen elég annyi, hogy hajszálon múlott, hogy nem csókoltam ott helyben körbe, de akkor garantáltan halálra rémül tőlem, és lőttek a magyar látogatásnak. :)
A kocsonyás lett a lábam kifejezést megtapasztaltam rendesen, és szó szerint Lupinak kellett elrángatni Nalini mellől, mert magamtól lépni nem tudtam. Delírium, abban voltam.

She signed all of our books, we took pictures and when she noticed that I’m a blogger she said she sent a message to the hungarian publisher that they gave her books to me.
That was the moment when I wanted to hug and kiss her but I behaved because I was afraid that she scared to death.
I was delirious. I’m delirious too now.

Nem is nagyon tudom, hogy mi történt aztán az este folyamán, mert én kábé úgy a mennyekben voltam, (mondjuk Illiumot nem láttam, de annyi baj legyen...) és eleve, próbáltam felfogni a világot magam körül, de rémlik valami Meki, meg hogy valahányszor megláttunk valakit a dedikálásról, hangos ujjongásba fordult a dolog. Igazi csapatépítő esemény volt az a röpke két óra és nem kérdés, hogy bármikor, azonnal és gondolkodás nélkül megismételném. :) És fogom is!

This event was my biggest experience of my life and Nalini is amazing. I have no words for this feelings.
Next time I'll be there in Vienna again and Budapest too. It is absolutely certain.


A szervezésért, a fényképekért, a csodás társaságért... szóval mindenért óriási köszönetem Greylupusnak, aki itt írt közös kalandjainkról!

Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

5 megjegyzés:

  1. Jaj nekem, már tegnap is vigyorogtam ezerrel, na de most... Köszi neked is a beszámolót! Kicsit így olyan volt mintha én is ott lettem volna :D

    VálaszTörlés
  2. Örülök, hogy ilyen jól sikerült ez a kis utazás :) gratulálok a sikerhez.

    Jó tanács: szerintem az jó ha az elején leírod angolul is hogy kétnyelvű poszt lesz de aztán ne váltogasd szerintem mert belekeverednek, hanem a magyar alá írd le egészben angolul is és akkor akit nem érdekel az egyik vagy a másik az görget :)

    VálaszTörlés
  3. Szuper beszámoló lett. Nem semmi egy élmény lehetett, és megy ám az irigykedés rátok ezerrel. :D

    VálaszTörlés
  4. @Magnolia: nagyon szívesen. :) Mind ott voltatok velünk! ;)

    @Timi: köszi, és csak nyugodtan! Engem most az se érdekelne, ha mind kollektív utálkozásba kezdenétek. :D Hihetetlen élmény volt, és nem cserélném semmiért. :DD

    @Anaria Matthews: köszönöm szépen! :)
    A kettősséggel kapcsolatban értem én, hogy mit mondasz, de egyrészt nem tudok teljesen egyet is érteni, másrészt meg nekem így tetszik jobban, így marad ez a forma. :) Nem olyan vérmesen sok az angol szöveg, hogy ne lehessen átugrani annak, aki csak magyarul akarja olvasni. :P :))

    Megjegyzem a kétnyelvű kötetekben is úgy van kivitelezve a dolog, hogy egyik oldalon eredetiben, másikon meg fordításban van, azaz egymást váltogatva. Mivel itt nincs két oldal, így néz ki.
    De azért köszönöm az észrevételt, legközelebbre kitalálok valami mást esetleg. ;)

    VálaszTörlés
  5. Utálkozás, ugyan miért, dehogy is, ne hülyéskedj, csak szimpla sárga irigység (de az nagyon), mert ó de jó lett volna, ha én is... xD

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved