Amit a Cassandra Palmer szériában szeretni lehet - Egy regénylakás könyvei Amit a Cassandra Palmer szériában szeretni lehet - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:
Főoldal » , , , , » Amit a Cassandra Palmer szériában szeretni lehet

Amit a Cassandra Palmer szériában szeretni lehet

Írta: Gretty | 2013. január 25., péntek | 14:03

Karen Chance sorozatával kapcsolatban kissé nehezen indult be a rajongás, kellett vagy három fejezet az első Cassie Palmer könyvből, de aztán egyenes út vezetett a pokolba, azaz a Dantéba, illetve a politikai korrektség határát súroló rajongásig.

Sok helyen látom ám, hogy mások is megakadtak a könyvekkel kapcsolatban, ki-ki feladta egy rész után, vagy fogfájósan tudta le a többit is, pedig úgy vélem, ez nagyon nem helyes magatartás.
Persze mindenkinek szíve joga szeretni vagy nem szeretni egy sorozatot, de azért szólnék pár jó szót Cassandra kompániája és Chance kisasszony érdekében.

Avagy miért éri meg olvasni a Cassandra Palmer sorozatot?!

Egyedi
Értem ezalatt azt, hogy mind stílusában, mind eszközkészletében eltér az átlagos, jól megszokott könyvektől.
Igen, valóban nehezebb olvasmány, mint az átlag urban fantasy-k, de épp ezért nagyszerű is.

Adott végre egy könyv, ami az olvasó teljes figyelmét igényli, és nem azért, mert a veszettül egymásra hajigált hülyeségekre kell nagyon figyelni, hanem azért, mert rengeteg információval szolgál, ami egyrészt az időutazás témájából, másrészt a kivitelezésből ered. 
Nem szúrja ki a szemünket egy összetákolt sablon sztorival, hanem igazi, kiforrott és szövevényes csemegét kínál.

Felnőttként kezel, ugyanis ha adott helyen történik valami, a szereplők nem kezdik el egymás között szájba rágósan az adott eseményt megtárgyalni, hanem, mint az életben is, felveszik a fonalat.
Például: a Dantéban idővel ez egyik bonyodalom kapcsán kitörik  egy üveg, amit ugyebár újra kell majd üvegeztetni. Ezt az eseményt a szereplők nem részletezik egymás között hosszan, újra leírva az eseményeket, csak reflektálnak az eseményekre, ahogyan normálisék is tennék a való világban.
Ahelyett, hogy A szereplő taglalná az üvegkár részleteit B szereplőnek, B szereplő csak szimplán benyújtja a számlát A-nak, utalva arra, hogy a korábbi kellemetlen affér bizony kijavításra váró feladatokkal járt.

Okos
Mit okos, brilliáns! Egyrészt ilyen erőteljes humort szerintem csak intelligens ember tud összehozni, (ugyebár nem mindegy, hogy a hülye okoskodik, vagy az okos hülyéskedik), másrészt a fentebb már említett készlet olyan helyekről merít szereplőgárdát és karakteri kapcsolatokat, amihez jól jön az alapműveltség.
(Bár csak a saját korosztályomról és az idősebbekről tudok nyilatkozni) szerencsére a közoktatás adott számunkra egy olyan alapműveltséget, ami miatt a könyvben felbukkanó személyek és mitológiai utalások nem szorulnak alaposabb guglizásra. Ráadásul Chance nem gyilkolja le a történelmet azzal, hogy Ausztrália fővárosa Bukarest, a francia forradalom egy süteményféle, Casanova meg valami némafilmes lehetett..., és hasonlóak, amik az átlag amcsi celeb száján kicsúszik. Az írónő okos, és okosan használja a történelem nagyjait szereplőként, mintegy vicces alternatívát nyújtva számunkra, mégis kapaszkodva a tényekbe. Amolyan fantasy "steampunk" ez, csak épp kütyük nélkül, s így válhatott Raffaello-ból szobafestő-mázoló, miután megfestette élete fő műveit, és vámpírrá válva egy gátlástalan mester kezei közé került. De így keveredhettek a graiák is Las Vegasba, vagy élhet az átlagnál is hosszabb életet XIV. Lajos fia, vagy térhet vissza Elvis. És aki akar, utána járva a szereplők általunk datált valójának, még tanulhat is egy s mást!

Soklényes történet ez, ahol minden lénynek megvan a helye, a jól kitalált és bemutatott jellegzetessége és képessége, és ha jobban belegondolok, tulajdonképpen azon vagyunk kiakadva töménység címszó alatt, hogy minden figura fel van építve olyannyira, hogy van múltja, jelene, jövője, de leginkább egyénisége.
Ezek a lények együtt mozognak a sztoriban, szerves egészet alkotva, egymást erősítve.
Ha az a legnagyobb bűne a könyvnek, hogy alaposan kidolgozott, s emiatt sok az információ, hát akkor tényleg nem olvassa, aki nem bír, vagy akar megismerni olyan írót is, aki nem klisék alapján, lebutítva ír, és még kezelni is tudja a világát!
Sőt, olyan lényeket is elénk idéz, melyekről a többi író rendre elfelejtkezik. Vízköpők, szatírok, zsugorított fejek, szibillák, óriások vagy épp sárkányok éppúgy helyet kapnak, mint a már jól ismert vámpírok, démonok, boszorkányok és mágusok, vérfarkasok vagy szukkubuszok, hogy a tündéreket, gólemeket, esetleg zombikat már ne is említsem.

Ráadásul a szöveg választékos, nem az átlag szókészletből merít, és szerencsénkre Bertalan György fordításában élvezetes megoldásokat kapunk nem csupán csak a humor terén, de alapjában véve is.

Izgalmas
Hah, de még mennyire! Mint már említettem, a sorozat a legkevésbé sem úgy viselkedik, ahogy azt elvárnánk egy átlagos történettől. Egyszerűen képtelenség megjósolni, hogy merre csavarodik-tekeredik tovább a történet. Itt bizony senki nem jár úgy, hogy a regények egyharmadánál már tudja, mi lesz a vége a kötetnek. Minden lapja meglepetés, a szálak szövevényesek, a történet pörgős, és nem utolsó sorban sosem tudhatod, mit hoz a jövő! ;)

Vicces egyébként, hogy épp azért ennyire vérlázítóan fifikás, amit folyamatosan felhánytorgatnak a könyveknek, azaz adagolt információkat kapunk egyrészt a lineráis elbeszélésekkor, másrészt az időutazások során. Szerintem ez benne a pazar, hogy lehet szépen összerakosgatni magamban a dolgokat, ettől kihívás, és mutat túl a szokványos megoldásokon. (Igaz, én szeretek megvilágosodni egy-egy sztori kapcsán, imádom a bújtatott, vagy épp szemkibökő utalásokat, melyek idővel nyernek értelmet, és koppannak, de hatalmasat.)

Profi
Abból a szempontból mindenképpen, hogy nincs az a szereplő, amelyiket valamely másikkal összekevernél.  Mint már említettem, mindenki egyéniség, mindenki kidolgozott. Pontosan tudod, melyik szereplő hogyan néz ki, a történetfolyam előrehaladtával azt is, hogy mi rejtőzik a múltjában, vagy akár szabadidős tevékenységeiben, de legfőképpen azt, hogy miként fog reagálni az eléje állított helyzeteknél. Van sava-borsa mindenkinek, ha nem is világos elsőre, tudod, hogy motivációik és megfejtésre váró titkaik okkal mozgatják őket olyan irányba, amerre menetelnek a könyvek kapcsán, s megnyilvánulásaik jellegzetesek, sőt, kifejezetten egyediek.

Most nem feltétlen akarok elkezdeni Pritkinezni, de esetében még azzal a hívószóval is lehet élni, hogy titokzatos, a lénye körüli összefüggések rejtélyesek, mégis pontosan el tudod képzelni a hadmágust.

Úgy tárul fel előttünk minden információ, hogy egyrészt megvilágít összefüggéseket, másrészt újabb kibogozásra váró eseményláncolatok felé hajt. (Khm, Moning rajongók, nem ismerős ez véletlenül valahonnan?)


Szerethető
S ezalatt értem azt, hogy senki sem kimódoltan tökéletes, hanem nagyon is gyarló, ismerős, azonosulásra alkalmas jövőképpel bír, attól függetlenül, hogy megtalálható a kompániában az átlagos életre törekvő, a hatalommániás, a legfőbb jóért küzdő szereplő éppúgy, mint a méltóságos bánásmódért kampányoló, vagy épp gyermekáldásra vágyó figurák is. Emberi, pedig csak és kizárólag mitikus lények állnak a középpontban. (Ez a fajta metafora ismét bizonyos rajongótábor felé fordít a korábban már feltett kérdéssel.)

~♥~♥~♥~

Természetesen megértem, sok az akció, sok az információ, és különben is "le vagyunk már butítva" ahhoz, hogy csavaros történetekkel szórakoztassuk magunkat egy-egy fáradt nap végén. Nem is várom el senkitől, hogy a keze ügyében lévő feladatot egy csapásra eldobja a poszt hatására, és rohanjon olvasni.
Bőven megfelel nekem, ha ünneppé válik megfelelő időt tölteni a könyvek társaságában, amikor az ember elenged mindent, és csak hagyja magát, hogy befogadja az olvasottakat, időt szán a sztori megértésére és kiélvezésére.

Olyannyira komolyan gondolom ezt, hogy átlagos nézeteimmel ellenkezve még összehasonlításra is hajlandó vagyok.

  • Ha szereted Kresley Cole műveit, ez a sorozat is tetszeni fog, hiszen a mágikus lények sokasága itt is fellelhető. Igaz, nem epizód részekből áll, hanem a történetfolyam egymásra épül.
  • Ha rajongtál Karen Marie Moning titokzatosságáért, Karen Chance könyvei a válasz az imáidra, hiszen újabb, a felszín alatt rejtőző eseményekre deríthetsz fényt, míg megérkezik a Fever folytatás.
  • Ha imádtad Ilona Andrews alternatív mágikus világát, itt is elmerülhetsz egyben.
  • Ha az időutazás a neked való téma, akkor Kerstin Gier, vagy Jasper Fforde mellett még Chance hozza el számodra a megfelelő szórakozást.
  • Ha romantikára vágysz, Cassie talán nem, de a körülötte legyeskedők szolgálnak pár sóhajtozós pillanattal. (Nem is akármilyenekkel!) - UPDATE! Cassie is, az ám! :)
  • Ha az akciót kedveled, itt nem lesz benne hiány. (Szerencsétlen Dantében egymást érik a bunyók.)
  • Ha perzselő lapokat szeretnél, a sorozatban jó néhány igencsak gusztusosan tálalt erotikus jelenetre bukkanhatsz.
  • Ha pedig a nyálas jelenetek nem a te műfajod, de a horror elemeket csíped, még akkor is jó választás a sztori, mert bár nem gyomorforgatóak az erőszakos jelenetek, de nem is finomkodja el őket az írónő.


Ha már eleve rajongó voltál, és lenne még pár ötleted, írd meg bátran hozzászólásban, hogy mindenki lássa, a Cassandra Palmer sorozat érdemes az olvasásra! ;)
Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

5 megjegyzés:

  1. tök jó ez a képes utalgatás.
    és tényleg, a zanzásított fejek, azok ki is mentek a fejemből.
    meg a szatírok is tök jó alakok.

    nagyon jó lett a poszt, remek kedvcsináló, és jók az érveid, hogy miért is olyan jó ez a sorozat.:D

    VálaszTörlés
  2. @Tara Nima
    Köszönöm, és azt is, hogy értékeled a képek humorát. Ezért már megérte. :)
    A szatírokat én is bírom, meg az ördögfiket is, de még a szakállsa poénokat mesélő zanzásított fejet is. :D
    Tudom, ott még nem tartasz az újraolvasásban, és az Elvis-es résznél van, amikor tolja a poénokat, és pont arra gondoltam, hogy mekkora már, hogy még a viccmesélésben is következetes Chance, mert egytől egyig mitikus poénok.
    Meg most valahogy a harmadik rész végére Radella kezdett el nagyon a szívemhez nőni. Számomra ilyesmi egy igazi tündér, mint ő.

    VálaszTörlés
  3. SZiaaa! :D
    Jöttem Pritkinezni :P
    Igazából imádom ezt a sorozatot, mert történelmes és mégis olvastatja magát. Az írónő humora pedig fenomenális - és tényleg nagyon jól fel van építve a cselekmény.
    Van eme utolsó képecskéd itten magyarosítva: Ide nekem a Pritkines novellákat, meg a Mirceásakat is!
    Tudom én, hogy valószínűleg a Dorina Basarab sorozatot is kiadják (Yippí!), mert eléggé sikeres lett A hajnal átka, de azért a többi kis kiegészítő történetet is kiadathatnák. Nem?

    Ezt a magyarosított képet, amúgy "ellopnám", hogy tudjam miket kell majd beszereznem angolul, ah nem fordítanák le és milyen sorrendbe olvassam :)

    VálaszTörlés
  4. olyan csodásan írsz még mindig a sorozatról :) ja és TEAM Pritkin. :P

    VálaszTörlés
  5. EGYSZERŰEN A LEGJOBB ...:D nagyon élvezetes én már a 6. - is olvastam persze angolul nem olyan rossz ugy de azért magyarul is tutira elolvasom :D Pritkin az én fav-om ♡♥

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved