Cicafiúk - Egy regénylakás könyvei Cicafiúk - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

Cicafiúk

Írta: Gretty | 2013. június 23., vasárnap | 14:19

- Jó dumád van, azt meg kell hagyni.
- A kezem is ügyes. Bebizonyítsam?

Nem szokták!


Konkrétan az a bajom a pasikkal, hogy töketlen balfaszok! Ne tudjátok meg, hogy haverosított minőségemben mennyi rinyát szoktam végighallgatni pasiktól, akik keresik az aktuális egyéjszakást/az Igazit/az átmeneti hézagpótlót, míg szűk nem lesz a legénylakás.
A csajok nem kezdeményeznek, a csajok kezdeményeznek, a csajok buták, a csajok nem elég buták... azt se tudják, hogy mit akarnak, de azt piszok hangosan tudják panaszolni, vagy ha mégis találnak olyat, aki jó...nak tűnik, egyszerűen csesznek tenni valamit.
Egyetlen egyet ismerek személyesen, aki ennek az én kedves-szép véleményemnek ellent mond, de ő az a bizonyos kivétel... ráadásul a szabályt lépten-nyomon erősítik azok, akik felém közelednének.

Ami persze jó lenne, mármint a közeledés, de azt vettem észre, hogy vagy már lendület nélkül akarnak beesni az életembe, ami kábé akkora eredményességet ér el, hogy egy hatalmas hasas-arcos a medencében - nem feltétlen kellemes élmény; vagy van lendület, de egy idő után elfogy. Na, az meg nekem hasas-arcos, és remélem megérthető, hogy én azt csöppet nehezen viselem.

Erre szoktak jönni azok a magvas, mélyenszántó gondolatok, hogy persze, mert az olvasó nők teljesen elvarázsolt álomvilágban élnek a könyvekben található főhősök miatt, és mintegy szépen áthárítva már mosakodnak is, hogy ők bezzeg férfiak a talpukon, csak a nők várnak irreális dolgokat...

  1. Határozottság
  2. Következetesség
  3. Becsületesség

Ez a női elvárások szentháromsága szerintem, és akkor most egy perces néma csönd alatt gondolkodjon el mindenki, hogy hány olyan jóembert ismer, aki MINDHÁROMNAK, de mondjuk legalább egynek megfelel!

Inkább ne is osszuk meg egymással a perc végén levont siralmas eredményt!

Egyébként elárulom, hogy szerintem ennek nagyon sok könyves díszhím sem felel meg, vagy ha mégis, akkor kiegészül olyan melléktulajdonságokkal, hogy az illető vámpír/vérfarkas/démon/lelkileg roggyant humanoid. Szóval ezekkel kapcsolatban azért érzékelhető, hogy a realitás talaján nem állnák meg a helyüket, szóval minek is foglalkoznánk velük tovább, mint két-háromszáz oldal.

Viszont míg az életben egyre inkább azt hiszem, hogy nincs, addig a könyvekben néha akad kivétel, jelen esetben a Dublin Street aktuális Öltönyöse, a skót macsó, aki igazából se első ránézésre, se végigolvasva a könyvet, egyáltalán nem tűnik skótnak, (valaki magyarázza már el, hogy hol lelhetőek fel a könyvben az erősen skót jellegre utaló dolgok) mégis bír olyan tulajdonságokkal, ami miatt érdemes számolni vele. Pláne, hogy egy enyhén kattant csaj után kepeszt ezerrel.

Braden Carmichael tudja mit akar, megy is utána, és ha néha közhelyes is, vagy vitathatóak a módszerei, nem csinál néma hátra arcot az első buktatónál, hogy a göröngyösebb, de izgalmasabb út helyett inkább egy személyiség és ész nélküli hidrogénszőkével tengesse szánalmasan üres kis életét.
Illetve nem is üres az, mert még ebben is rendben van a csóka, hiszen szerencsére épkézláb kapcsolatot ápol a családjával, bejár dolgozni (azt hiszem, az első könyves üzletember, aki dolgozik is, nem csak haptákban áll), és úgy eleve fellelhető nála egy normális értékrend.

Ezek után, már csak hab a tortán, hogy szíve hölgye végre normális kinézetű, a tényleg átlag nőnek számító külső paraméterek mellett nem szende szüzike, bár, hogy ne legyünk teljesen reálisak, azért bír némi difivel, ami épp érthető valahol, csak szerintem kicsit eltúlzott motívum a könyvben.

Ráadásul az egymásba szerelmesedés ettől függetlenül is teljesen hihető, ami éppoly ritkaságszámba megy már manapság, mint a korrekt pasik. És ezért jó ez a könyv!
Hiába van egy rakás jelenet innen-onnan összeollózva (a Szürke, Sylvia Day, még Banks is helyenként...), és hiába vannak irritáló többletek és hiányosságok a körítésben a végeredmény egész kellemes, könnyen és gyorsan fogyasztható a majd' 400 oldal ellenére.

Csak pár kérdés:
  • Mi az a szubbasszus?
  • Miért kötelező a belső monológ szexkönyvnél?
  • Hogyan kell valakit pofán röhögni?
  • Hogy lehet az orrunk alatt sikoltozni?
  • Mitől is skótok ezek? Mert ezekben semmi skótos sincs, és még a könyv címe is ír. :\ ...
  • És ki mond vagy gondol olyat szex közben, hogy fütykös?
Young jól ír, még ha nem is eredetien, de legalább hús-vér embereket pakolt a könyvébe, de olyannyira, hogy bár Bradent nem is bírtam különösebben szinte a legvégéig (kivetítés, nem kell vele foglalkozni!), mégsem vont ez le semmit az élményből, vagy abból, hogy értékeljem, mint férfit. (A végén meg már persze a csajt nem bírtam. - Az nem kivetítés! Egyszerűen Joss helyenként hülye volt.)

Érdekes kis huza-vona feszül a két főszereplő, és gyakorlatilag az összes mellékszereplő között, de szerencsére teljesen reálisnak hat az összes egymásba szerelmesedés, és értelmes a mód, ahogy közelednek egymáshoz, és ez éppúgy igaz az erotikus jelenetekre is.
Igen jól írta Nima és Titti is, ez egy vicces, kurva (megy vissza hozzád a kifejezés, Titti! ;)) gyorsan befalható regény, ami látszólag kettő szalmaszálat nem tesz hozzá az életünkhöz, azon kívül, hogy az arányosan elhelyezett ütős poénokon fetrengeni lehet a röhögéstől, mégis... legalább ilyenkor találkozik az ember lánya "igazi" férfival.
Tudjátok, azzal, aki tudja mit akar, és hogyan érje el azt, s ebből kifolyólag nem csinál picsát a szájából, következetes és határozott. Ja, meg próbál becsületes lenni. Még ha ehhez néha piszkos kis játszmák kellenek, nem az a cicafiú féle, aki dorombol, amíg úgy tartja kedve, aztán, mintha lenne rajta egy on-off gomb, egyszerűen vaporál. (elpárolog - néha szeretek szavakat alkotni.)

Jó könyv ez! Időtöltésnek tökéletesen ajánlható, amíg valami jó pasi fel nem tűnik a színen.
Vagy amíg Young újat nem ír.

Egyébként meg azt várom még nagyon könyvben, hogy valakinek ne családi vagy személyes tragédia legyen a parája, hanem valami tényleg teljesen hétköznapi dolog, mondjuk kegyetlenül átbaszták az agyát már párszor, és azért nem hisz az ügyeletes alfahímnek.

Fülszöveg:
Négy éve az amerikai Jocelyn Butler, hátat fordítva tragikus múltjának, Edinburh-ban kezdett új életet. Joss nem adja át magát a gyásznak, nem néz szembe a démonaival, és senkihez sem akar igazán közel kerülni, de miután beköltözik Dublin Street-i fantasztikus albérletébe, lakótársnőjének jóképű bátyja fenekestül felforgatja féltve őrzött magánéletét.
Braden Carmichael az a fajta ember, aki mindig megszerzi, amit akar. És ő most Jocelynt akarja az ágyába csábítani. Braden, miután megtudja, hogy Joss irtózik a komoly kapcsolatoktól, alkut kínál, amelynek keretében átadhatják magukat a vágyaiknak anélkül, hogy „túlbonyolítanák” a dolgokat. Jocelyn merő kíváncsiságból belemegy az egyezségbe, miközben nem is sejti, hogy a skótot egyetlen cél vezérli: a lelkéig lemezteleníteni a konok lányt…

Eredeti cím: On Dublin Street
Oldalszám: 399
Megjelenés: 2013

Szerintem:
Szerinted?




Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

8 megjegyzés:

  1. Amúgy de utálom én is, hogy ezekben a könyvekben mindig azért szinglik a főhősök, mert családi tragédiák húzódnak a háttérben, vagy ilyesmi.
    Mintha normális ember nem is lehetne szingli, mindenképpen kell az egyedülállósághoz valami kórtörténet.

    VálaszTörlés
  2. @Zenka
    Ugye? De már most csak eljutunk odáig is. Én bizakodom! :)

    VálaszTörlés
  3. De jó az új pontozásod. ( Lehet nem is új, csak most tűnt fel :D )
    Azért az nem tetszik, hogy ez a skót, nem is skót. Pedig szeretem a skótokat :D

    VálaszTörlés
  4. @Zenka
    Igazából a skótokban Nima a szakértő, de én semmi skótosat nem láttam ebben, ennyi erővel lehetnének amerikaiak is.
    A pontozás meg egész új. ;)

    VálaszTörlés
  5. nem, ez a pasi nem volt skót, de attól még nagyon jó fazon.:D

    egyébként a posztoddal egyetértek. a könyvessel is, meg a nemkönyves résszel is.
    én meg azt nem bírom már ezekben a könyvekben, hogy a főhősök mindig gazdagok. egy rakat problémával így nem is szembesülnek, amiken normális esetben elcsúsznak a kapcsolatok, más a mentalitásuk, és egyáltalán nem átlagos élethelyzetbe keverednek.

    VálaszTörlés
  6. @Tara Nima
    Na, az meg a másik, hogy nem sikerült végéig sem rájönnöm, hogy tulajdonképp Jossnak miből is van pénze? Ő azért nem kőgazdag szülőkkel bírt.

    VálaszTörlés
  7. A szubbasszus Bridget Jones óta létezik a köztudatban :D

    VálaszTörlés
  8. Nekem tetszett. Minek utána csak azért esett rá a választásom a Könyvhéten, mert mire sikerült újra a Cor Leonis standjához keverednem az bezárt. Tehát kénytelen voltam lemondani az Iced-ról, helyette megvettem a Dublin Streetet. Amit vártam tőle azt hozta. :)

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved