László Zoltán: Egyszervolt - Egy regénylakás könyvei László Zoltán: Egyszervolt - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:
Főoldal » , , » László Zoltán: Egyszervolt

László Zoltán: Egyszervolt

Írta: Gretty | 2013. június 25., kedd | 11:08

Fülszöveg:
TE IS AZT HISZED, HOGY A MESÉK CSAK A KÉPZELET SZÜLÖTTEI?
TALÁN JOBB IS ÍGY.
AZ IGAZSÁG NÉHA KIFEJEZETTEN ÉLETVESZÉLYES.

Karsa Harlan egy budapesti kórház patológiai osztályán dolgozik, és időnként emlékezetkiesései vannak. E két tény önmagában is beárnyékolja az életét, na meg a nőkhöz való viszonyát. Amikor azonban akaratán kívül belekeveredik a mesehősök leszármazottainak belső intrikáiba, egy csapásra vonzóbbnak tűnik a korábbi józan, unalommal bélelt élete.
Csakhogy a normálishoz már nincs visszatérés, ha az ember megtudja, hogy elfeledett gyerekkora egyáltalán nem nevezhető hétköznapinak. Ha iratmániás hétfejű sárkányok, a parlamenti képviselőket manipuláló óriások és legalább két potenciális barátnő teszi kiszámíthatatlanná a mindennapjait.
Harlan csak úgy élheti túl az egyre veszélyesebb kalandokat, ha a maga kezébe veszi a dolgok irányítását, és dacolva az ellene szövetkezett erőkkel, fényt derít saját múltjára. A nyomok pedig a mesehősök titokzatos őshazájába, Transzóperenciába vezetnek.

Szerző: László Zoltán
Oldalszám: 256
Kiadó: Agave
Megjelenés: 2013


Egyszer volt, hol nem volt, egy hülye lány, aki nem figyelt a jelekre, és megszédítette egy író kedvessége, ahogy kihúzta őt a pácból egy közös interjú kapcsán, meg Velkei Zoli cserfessége, aki minden Agave könyvet imád (szép is volna, ha nem) és ahelyett, hogy óvatosan közelített volna egy olyan könyv felé, aminek már a borítójára is ráírták, hogy Neil Gaiman stílusához hasonlít, elkérte recenzióba.

Ezért most az amúgy is negyven fokban főhet a feje, hogy is magyarázza el mindenkinek, hogy azon túl nincs az ég egy adta világon semmi gond a könyvvel, mint hogy kifejezetten nem bírja ezt a Gaiman-féle agymenést.

De komolyan. Szerintem az a csóka nem teljesen százas, ellenben László Zoltánról pontosan tudom, hogy épelméjű, csak ez a könyve csöppet sok a jóból. Számomra.

Alapvetően nincs bajom a meseadaptációkkal - sőt, kifejezetten szeretem őket, még valahol az a generáció vagyok (bár tudom, hogy ezt senki meg nem mondaná ránézésre :P), aki magyar népmeséken nőtt fel, és csak a kamaszkorra nyomta rá bélyegét a Harry Potter.
Itt meg ugyebár minden van, kisgömböc is, meg kóbor grimbusz, sírnom kéne a gyönyörűségtől, hogy ráadásul így egyben, mégsem teszem, mert nem értem a könyvet, amolyan se füle, se farka.

Karsa Harlan, amolyan modern kori mesehős, morbid foglalkozással (hát, már akinek, de na, a patológia még azért mindig elég sötét hely, akármennyire is divat a korbonctani szakértők kalandjait filmsorozatozni) és sűrű(nek nem feltétlen mondható) emlékezetkiesésekkel, nem mellesleg árva, piszok nehezen csajozik, és eleve nagy magyar átlag a kis jövőnélküliségével.
Igaz, mivel árva, múltja se nagyon van, úgy meg nehéz jövőt építeni, gyökerek nélkül, és erre valahol ő is rájön a regény közben, pláne, hogy van esély rá, hogy tulajdonképpen szuperhős, hiszen melyik, csajozásban tök lúzer pasi ne akarna az lenni, mióta Peter Parker, meg a Szuperman gyerek megmutatták, hogy az egyik nem zárja ki a másikat, sőt, a másik, hozza magával a csajokat.

Szóval az alapötlet csillagos ötös, és nekem tetszenek ám a képtelenül megfogalmazott dolgok is, mégsem tudott számomra élvezetes egyveleggé összeállni ez a két dolog az Egyszevoltban.
Nyögvenyelős volt, és talán túl gyors is, bár, a fene se tudja, mert néha meg egész belassult az események sodrása, szóval inkább össze-vissza tempójú, és össze-vissza kell a fejünket is kapkodni, ahogy ide-oda dobálja az Élet (vagy valami ahhoz hasonló mesei változat) szerencsétlen Karsát.
Mintha csak valami szürreális álomban járnék, ahol teljesen logikátlanul, és épp ezért néhol már ijesztően jönnek egymás után az események, még meg se értettem valamit, máris gyökeresen változik körülöttem minden. Én meg az ilyesmit rosszul viselem.
A hirtelen változásokat is, meg a szürrealizmust is.
Nem tehetek róla, de az a biztos, ha van időm megszokni valamit, netán sejtem, hogy merre tartunk, ami tudom, hogy elég vaskalapossá tesz, de mit titkoljam, az vagyok.
És félreértés ne essék, nem a kiszámíthatóságot hype-olom most, amit meg rendre lehúzok, mert csöppet sem, egyszerűen csak a helyes arányokat szeretem... mármint a nekem kényelmes helyes arányokat.
Persze, legyen újító egy regény, döbbentsen meg, törjön össze, vidítson fel, lombozzon le... csinálhat bármit, de ha már érteni se értem (és most talán hagyjuk értelmi képességeim boncolgatását), hogy tulajdonképp mit akar az író, akkor már baj van a beleéléssel.
És itt baj volt. Feszülten olvastam, mert nem tudtam komfortosan elhelyezkedni a könyvben, se külső szemlélőként, se Karsa mellett, se sehogy, mert folyton pislogtam, hogy Mivan?

Azért meg külön haragszom, hogy a kisgömböcből valami Alienre hajazó undormány lett. (Mondjuk több meseelem is elcsúszott számomra a horror irányába, de ez fájt a legjobban.)
Konkrétan bajom, hogy megboldogult mesemondó versenyeimet, és azok emlékeit rombolta le, hiszen én a róla szóló mesével mindig nyertem, minek okán a kisgömböc és én, különleges kapcsolatot ápolunk.
Egyrészt apa hentes, így nagyon távol áll tőlem, hogy bármiféle ehhez hasonló alapélelmet ne istenítsek, másrészt meg ugyebár a kellemes emlékek. Kérem szépen, számomra eddig a kisgömböc egy aranyos valami volt, emberevés ide vagy oda, kis cuki szívemszottya, itt meg lett belőle egy lüktető-növekvő húscafat, ami fúj!
Miért? De főleg: Ki fogom-e heverni én ezt valaha?

Egyébként meg pont a szürrealitása az, amiért biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszeni fog, ahogy például Gaiman is. Itt jegyezném meg, hogyha már választani kellene, akkor sokkal inkább László Zoltán, mint Neil Gaiman, mert ha már csináljuk, csináljuk rendesen, és e szempontból szerintem jobb LZ. (Kérdés, hogy a fentiek alapján mennyire mérvadó ezen véleményem.)
És azért jobb, mert humora van, illetve értem is azt, mint mondtam, ahogy a mondatait összepakolja (szórend, választékosság, játékosság, egyebek), az bejön(ne, ha érdemben tudnék mit kezdeni a sztorival), és pont azért, mert sokkal inkább látok magam előtt néhány Dali képet olvasás közben, mint Gaimannál, akinél csak szimplán unatkozom.

Amúgy ja, fogok még olvasni tőle, csak ezt ne kelljen még egyszer.

Szerintem:
Szerinted?




Interjú(m) a szerzővel

Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

11 megjegyzés:

  1. Fúra képzeteid vannak a kisgömböcről. :D Értem a problémád, de ez egy határozottan nekem való könyvnek tűnik. :D

    VálaszTörlés
  2. @reea
    Kifejezetten nem célom ám senkit sem lebeszélni a könyvről, csak tudod, ez most nekem nem...
    A kisgömböc meg... most be ne kommenteljetek itt százan, hogy mindenkinek alien, csak nekem nem. :D

    VálaszTörlés
  3. nekem is benne volt a kívánságlistámban könyvhét előtt, de beleolvastam az agave oldalán és elment tőle a kedvem, Nem arra az atmoszférára számítottam, valami egész másra így inkább letettem róla. Már abból a részletből is ugyanezeket éreztem mint amit itt most leírtál.

    VálaszTörlés
  4. "Ki fogom-e heverni én ezt valaha?"

    Azért remélem, igen! ;)

    VálaszTörlés
  5. @sezlony (a regény szerzője)
    Ez a kisgömböc dolog... tényleg törés jelenleg az életemben, bár azóta beszéltem többekkel, és kisült, hogy én vagyok a fura, amiért aranyos és szerethető valaminek gondoltam, szóval már intenzív terápián vagyok. ;)
    Lehet, ezért féltek tőlem gyerekkoromban. :D

    VálaszTörlés
  6. @Gretty
    De hát megette az embereket!!! :) Ahogy a regényben is írtam, nyilván a gyerkőcök kedvéért kihagyták a meséből az elfolyósodós részeket, de azért nekem mindig is kurvára borzongató valami volt ez. Mint a farkas, akinek a gyomrából kivágják Piroskáékat és köveket varrnak a helyükre. Mintha legalábbis túlélhette volna szegény állat ezt a bevatakozást - egy vadász nem a steril eszközeiről híres...
    A mesék kegyetlenek.

    VálaszTörlés
  7. @sezlony
    Én mindig is szimpatizáltam a kisgömböccel, és alapjáraton a farkassal se volt gondom soha, de kezdem belátni, hogy elő kell vennem a szülőket, mert valamit nagyon félremeséltek nekem. :D
    De most komolyan: a kisgömböc csak enni akart, mert éhes volt. Hát tehet arról, hogy annyi lébecoló ember akadt az útjába?

    VálaszTörlés
  8. Nyugi, Gretty, én meg viccesnek láttam mindig a kisgömböcöt. :)
    Ez a megevős vonulat valahogy bennem sem tudatosult, szerintem a kisrác volt minősíthetetlen, aki belülről kivágta.

    VálaszTörlés
  9. @onsai
    Ugye? :)
    Amúgy megjött a kedvem a régi mesék újraolvasásához, mert most akkor mindet vagy nagyon félreértettem, és Zoltán könyve erre most rádöbbentett, vagy szimplán csak fordítva vagyok bekötve. :))

    VálaszTörlés
  10. Mi a tököm az a kisgömböc?:D

    VálaszTörlés
  11. @Titti
    Na b+! XD
    Szépen, nagyon szépen kérlek, ezt nézd meg: http://vimeo.com/24048891 :D

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved