Halál plusz áfa - Egy regénylakás könyvei Halál plusz áfa - Egy regénylakás könyvei
Friss posztok:

Halál plusz áfa

Írta: Gretty | 2013. szeptember 4., szerda | 11:50

- Első randevú! Az már valami, nem igaz? Vagy parfüm, vagy méreg, nincs középút.


Míg a randikra ez igaz, addig könyvek esetében, pláne sokak által szeretett sorozatok első részét illetően ez már koránt sem annyira egyértelmű.

Fülszöveg:
Senki sem hisz a vámpírokban. Catherine azonban tudja az igazságot. Anyját egy vámpír erőszakolta meg, ezért bosszúból a félvámpír lány évek óta üldözi az élőhalottakat, hátha egyszer a tettes is horogra akad. Egy nap azonban óvatlanul besétál a vámpír fejvadász csapdájába. Bones az egyik vámpírmester, akit gyilkos horda üldöz, így ajánlatot tesz Catnek; együtt talán legyőzhetik a hordát és felkutathatják Cat apját, de ahhoz a lánynak előbb osztoznia kell Bones sorsában; vámpír harcossá kell válnia.

Szerző: Jeaniene Frost
Eredeti cím: Halfway to the Grave
Sorozat: Cat & Bones #1
Oldalszám: 376
Kiadó: Ulpius
Megjelenés: 2009

MÉREG

Általában nem folyamatábrák rajzolgatásával, családfák vezetésével, és a történések idősorának felállításával telik az időm olvasás közben, sőt, lazán elsiklok egy-két következetlenség felett, ha magával ragad a sztori. Ezt onnan tudom, hogy sokszor mások véleményét olvasva tudatosulnak bennem dolgok, amiket magam nem vettem észre.
El lehet tehát képzelni, hogy milyen mértékű unalom, és/vagy szarvashiba kell, hogy egy-egy apróbb momentum feltűnjön.
Elárulom, a Félúton a sírhoz nem unalmas, ellenben vannak benne hibák. Néha nagyok.

Volt, hogy egyszerűen csak elindult a két főszereplő két autóval A-ból B-be, de visszafelé már csak egy darab motorral mentek, és nem, azt nem útközben lopták, hovatovább említett autók később varázsütésre visszakerültek A pontba, és nem, nem a főszereplők mentek el értük, hanem csak úgy ott teremtek.
Persze, ez még a kisebbik gond, Jeaniene kicsit összezavarodott, a külföldi szerkesztője meg nem állt a helyzet csúcsán, így egy ideig Kittekkel autóztak a szereplők. (Knight Rider - szerk.)
Az sokkal inkább zavart, hogy meglehetősen trehány egy munka volt ez a könyv magyarítási szempontból (is), és direkt nem a fordítás szót használom.
Nem mondom, hogy Hoppán Eszter borzasztó munkát végzett, mert ha összességében vizsgálom a dolgokat, egy erős közepes, bár a spádé kifejezésre még részletekbe menően visszatérünk.
A gond leginkább az, hogy minek után csak az ő nevét láttam feltüntetve a közreműködők oldalon, az igencsak sok hiba, elütés és magyartalanság alapján feltételeznem kell, hogy szerkesztő vagy korrektor, vagy semelyik sem látta a könyvet a nyomdába adás előtt, és így nézve a magyar kiadás igényessége már igenis kétségbe ejtő.
(Ha meg volt szerkesztő és korrektor, nyugodtan oda lehetett volna írni, hadd szólítsam az illetőket is néven!)

Tudjátok mit? Én nem várom el egy fordítótól, hogy elütés nélkül végigcsináljon egy fordítást, mert emberek vagyunk, nekem még hat sorban is sikerül ilyesmit produkálni, így főleg nem róhatom fel. És még talán azt se, hogy... de azt elvárnám, hogy magyartalanságok, vagy baromságok ne legyenek benne, de üsse kavics, fáradt is lehet valaki, vagy bármi ezer ok, és én azt megértem.
De míg nekem nincs olyanom, akinek az lenne a dolga, hogy ezeket kijavítsa, ellenben a könyvkiadásban (régen legalábbis) elvárható és bevett dolog (volt), addig igenis zavar, hogy baromságok vannak a könyvben.

- Csak maradj a kocsiban, és ne szállj ki. Ha anyád beszél, azonnal indulj, rendben? (321.oldal)

A szövegkörnyezetből egyértelműen rám üvöltött, hogy itt arról van szó, ha anyád BESZÁLL. Nem mindegy, és bár az idézett rész sem teljesen értelmetlen így, abban a jelenetben azért mégiscsak az. Mert hát épp embert mentettünk. (Nem mellesleg angolul a gets in kifejezés leledzik a sorok között.)
Meg volt, hogy pulzust szívtunk, meg artériát masszíroztunk bőrön keresztül nyelvvel... szóval ilyen apróságokkal tarkított a könyv, s bár azt a kifejezést nem használnám rá, hogy hemzsegnek, de mintha stratégiailag lennének elhelyezve, hogy pont akkor zökkentsenek ki a lelki békémből, amikor már kezdenék belemerülni a sztoriba.

Meg aztán van itt szortyintás és nyalintás, utóbbi erotikus jelenetben, és azzal a csoporttal kell egyet értenem, akik azt vallják, hogy töröljük a szortyint szó létezését örökre. Mert gusztustalan.
A hangzása sem szép (tessék csak kiejteni!), és nekem valahogy az ugrik be folyton, hogy ha valaki szortyint, akkor utána az utca kövére köpi az így összegyűjtött slájmot, azaz csulázik.
Hú, de jó, hogy folyton teremnek új szavaink, nem igaz?
Hasonlóképp igénytelen és pongyola fogalmazás érzetét kelti bennem az -int végződésű egyéb szavak túlzott alkalmazása.
De még ezt is elnézném, mert tényleg, én annyira egy kompromisszum kész málé tudok lenni, hogy szinte mindent elnézek, de...

SPÁDÉ???

Adott egy mellékszereplő, kinek neve az eredeti szövegben Spade. Tudjátok, erről sok mindenkinek ez a jel ugrik be a kártya miatt, és a jel sem áll valami távol a helyes fordítástól, ugyanis a spade szó ásót jelent, és eme jeles mellékszereplő is biza azért kapta ezt a nevet, mert elmondása szerint börtönévei alatt ásóval dolgozott, és akkoriban nem a nevén, hanem a munkaeszköze révén szólították, ami ugyebár az ásó volt.
Mi meg kaptunk magyarítást belőle, így lett Spádé.
Na, én kicsit keresgéltem a neten, egész pontosan 31 másodpercre volt szükségem, meg egy guglira, hogy...
spádé (olasz)Egyenes, keskeny, két oldalán éles, rövidebb kard. (Elavult szó.)
spádé: a tőrkardok egyik változata. Mint harci fegyvert a 17. században használták legáltalánosabban, de a 18-19. században is megfigyelhető. Díszkardként 300 évig, az osztrák-magyar katonai tisztviselők oldalfegyvereként közel 100 évig volt alkalmazásban.

Szóval kard. Nem ásó, és attól sem lesz ásó, hogy ékezeteket pakolunk a Spade-re, mert úgy valaki szerint magyarosabb.
Nevet. Ne. Fordítsunk! SOHA!

A filmekben sem Szép Angéla és Gödörr Brad játszik együtt a Kovács Úr és Kovácsnéban, és nem Főnix Folyó és Várnagyok Szellő játszott együtt az Otthonom, Idaho-ban.
Hát mit nem lehet azon érteni, hogy röhejes?

Azon kívül következetlen is, mert akkor ennyi erővel Cat lehetett volna Macska, Bones meg Csont, illetve, ha a fenti Spade-Spádé transzformációt vesszük alapul, akkor Cat lehetne mondjuk Kati, Bones meg mondjuk Bónás. (Bezzeg a Men In Black az úgy maradt, ahogy volt. Illetve nem, mert a könyvben Man In Black szerepel. Meg Will Smith, pedig ő meg Kovács Vilmos... kellene, hogy legyen.)

Agyam eldobom, komolyan! Még így is felbosszant, hát még, mikor olvasás közben fokozatosan elősunnyogtak a lapokról ezek az anticukiságok.

PARFÜM

És ilyen az, amikor igenis meglop a kivitelezés, és itt most akkor értsük a borítót (mert ám az is egy külön katasztrófa), a fordítást, a szerkesztést/korrektúrát. Még jó, hogy olvasás közben nem esett szét a könyv.
Megloptak, ugyanis maga a sztori egész jó (lenne, ha ugye ezek a mérgező mételyek nem lettek volna).


Adott ugyebár Cat-Kati, aki félig ember-félig vámpír, mert 22 évvel ezelőtt az anyját megerőszakolták, és az öt hónapos terhesség, no meg az elkövető szemfogai és világító zöld szempárja egész biztossá tette, hogy vámpír a ludas a dologban.
Cat-Kati anyja ebbe rendesen bele is rokkant lelkileg, amit értek, a nemi erőszak borzasztó dolog, hát még, ha a környezet utána pálcás kurvának tartja, de azért az nem teljesen normális, hogy mindezért a lányát bünteti. Cat-Kati ugyanis eleve különc, hiszen félvér, és az se segít rajta, hogy az anyja még pakolja is rá a saját mérgét és dühét. Na, nem veri, vagy ilyesmi, de örömmel veszi, hogy pici lánya 16 éves korától éjszakai lődörgésre kényszerül, és egyedül írtja a vámpírokat, és kábé ott kimerül a gyengéd anya-lánya viszony, hogy ilyenkor a mama vállon veregeti, meg ötmilliomodjára is elmondja, hogy ő ne legyen vérszívó szörnyeteg, ha egy mód van rá.
Aztán egyszer csak összeakad Bones-Bónás vámpírral, aki csöppet nagyobb falat az addigi célpontoknál, és ahelyett, hogy karóvégre tűzné, egy cellában találja magát összeverve.
Hogy, hogy nem, ebből idővel kényszerű együttműködés, majd barátság, végül (ami sacc per kábé 5 hónapot jelent) szerelem lesz. És mindezt spécizte fel Frost humorral és akcióval.

És egész jól csinálta.
Tetszett Cat-Kati - Bones-Bónás kettőse, ahogy - ha nem is lassan, de - felépült a kettejük közötti kapcsolat, sőt, még az is tetszett, hogy látszatra felcserélődtek a nemiségek.
Igaz, az elején Bones-Bónás volt a köcsög vámpír, aki jól megverte a csajt, aztán meg folyton mocskos volt a szája, de a kiképzés lecsengésével ő lett a szerelemre éhes fél, és Cat-Kati az, akinek rá kell döbbenni az érzelmeire, és meg kell azok súlyával birkóznia. De hiába no, egy több száz éves vámpír végtére is már csak tudhatja, hogy mit akar. Látszatra sablonos persze, és nyilván az, mégis működőképes, valahogy aranyosak együtt, nem lesz tőlük olyan Ez már sok!-érzése az olvasónak, nem kavarnak jobbra-balra. Amint fejben ráálltak egymásra, ők onnantól már egy pár, és nem kell 785 résznyi brazil szappanoperát végigcsinálni velük a vége akció előtt.

Ebből következik, hogy bár van érzelmi rész, sőt, szex is, ami elsőre röhejes volt (köszönjük fordítás!), később meg már csak járulékos elem, jobbára akcióhangsúlyos a könyv.
Cat-Kati és Bones-Bónás ugyanis közösen már sokkal nagyobb volumenű vámpírok levadászására is alkalmasak, ráadásul a mestervámpírnak a bő 200 éve alatt ellensége is lett dögivel.
És működik az akció, szép dinamikus, még a szétrúgjuk mindenki seggét jelenetek is követhetőek, mégis tele vannak lendülettel. Van benne némi nyers realitás, s bár nem csöpög sem a vértől, sem a vulgaritástól, nem is kendőzi el Frost a húzósabb jeleneteket. Pörgős, bár nem annyira, mint a Cassie Palmer-sorozat.
Mondhatni amolyan félúton jár a langymeleg paranormális-romantikusok, és Chance világa között.
Még humora is van a könyvnek, és gyakorlatilag ez az a szál, amiért még a fordítás menthető magamban valahogy, mert a vicces jelenetek, még ha nem is nyerítősen, de szólnak.

Összességében tehát a sorozat (és nem a magyar tálalás, hanem a sorozat) mindenképpen megéri a figyelmet, bár életemben először erősen gondolkozom, hogy talán ezt most tényleg jobb lenne angolul folytatni, hiába van meg az összes rész már magyarul.

Ja, és szólok, hogy Bones angol. Akcentussal. ;)

Szerintem:
Csak és kizárólag a történetvezetés lendülete és a karakterek bája miatt.
A pontozás egyáltalán nem veszi figyelembe a magyar kiadás minőségét!
Szerinted?






Ha tetszett a poszt, oszd meg másokkal is!

2 megjegyzés:

  1. egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy mi a fenének fordítanak le neveket, csak úgy, random módon, mert ennyi erővel Bones-ból is lehetett volna Csonti...
    és következetesen végigvitte mind az 5 köteten. eszem megáll. pedig addigra biztos szóltak neki, hogy ez így nem oké.

    VálaszTörlés
  2. @Tara Nima:
    És az 5. részt még csak nem is ő fordította, hanem más, erre ott virít a Spádé szó a fülszövegben.
    De a legdurvább, a következő részben megint elmagyarázták, hogy a spádé - így, kis kezdőbetűvel - az ásót jelent. Nem! Könyörgöm, nem azt jelenti. Sírni tudnék.
    Mondjuk, a pulzus nyalogatás se semmi.
    Pedig ez egy jó kis sorozat.

    VálaszTörlés

Ha vinnél valamit, merthogy nem közkincs ám ez itt...

Creative Commons Licenc
Gretty Gretty szerint a világ - Egy regénylakás könyvei című műve Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported Licenc alatt van.
DMCA.com .

Ha üzennél...

Név

E-mail *

Üzenet *

Vendégszerepléseim a Klubrádió (95,3) Bemutatópéldány című műsorában, ahol Tímár Ágnessel beszélgetünk könyvekről.
.
 
Support : Creating Website | J. | Mas
Proudly powered by Blogger
Copyright © 2010-2013 Egy regénylakás könyvei - All Rights Reserved